A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Jakab Béla: Avarkori sírok tojáshéjleleteinek tanúságtétele

alapjukkal összefüggnek és réteget alkotnak. Szabad végződéseik, fejecskéik általában legömbölyödőitek. Ha lehúzzuk a keltetlen, pl. étkezési tojás héjának belső felületéről a kettős hártyát, bizony még nagyítóval nézve sem tűnnek szemünk elé a mamiiiák fejecskéi. Erősebb nagyítással látjuk csak, hogy a mamilláris réteget még egy vele szervesen összefüggő vékony hártya takarja fátyolszerűen és azon tetszenek át a mamiiiák legömbölyödött végződései. Kiköltetlen tojások héjának bármely részén ezt így látjuk. A héj szerves alapanyagának (matrix) finom fehérjefonalai a külső felület felé ritkulva átszövik a teljes héjat, a belső felületen pedig egymást hálószerűén keresztezve szilárd, 2 vastag hártyát képeznek. A hártyán 30/г átmérőjű gömbölyű, csaknem poligonális szemcsék láthatók (Orel, 1959), ezért nevezik szemcsés hártyának. A mamiiiák fejecskéikkel mintegy bele vannak ágyazva a szemcsés hártyába. Ez a hártya a héjtól csak külön preparálás: mesterséges vagy természetes rothasztás útján választható el. Nem így áll a dolog a költési folyamat végén, az allantoisszal kapcsolatban lévő héjrész reszorbeált felületén. A költési idő utolsó harmadában — a tyúktojás esetében a 16. naptól kezdve — a szemcsék az allantoisszal kapcsolatos héjrészen feloldódnak, reszorbeálódnak. A hártya pedig elválik a héjtól és az allantoisz, chorion (allantochorion) és héjhártya összetapadt együtteséhez csatlakozik. A héjtól elváló szemcsés-hártya alatt előtűnő mamilláris réteg 3. ábra. A to- szintén a reszorbció nyomait mutatja. A mamiiiák fejecskéin kráterjás légkamra- szer

ű mélyedéseket látunk és a mamiiiák esetleges közei is reszorbciós iának noveke- ti i u 1л «n t dése a keltetés árkokká mélyültek. 5., 10., 15., 19. A légkamra területére eső héjrészen, ahol a reszorbeáló hatás nem napján (Веко- éri a héjat, a szemcsés-hártya továbbra is szerves kapcsolatban mate nyomán. At- rac

j a mamilláris réteggel. A hártya alatt a mamillafejecskék legömkönyvéből, bölyödtek, épek maradnak. Preparálással, mesterséges vagy termé1968). szetes rohasztással eltávolítva a szemcsés-hártyát, láthatóvá válnak az épen maradt mamillafejecskék. Értekezésünk a leírtak alapján arra mutat rá, hogy az alább felsorolt avarkori sírokból feltárt és a Szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti gyűjteményében őrzött tojáshéj-leleteken is az embrionális fejlődés alatt végbement mikrostruktúrális változások figyelhetők meg. Arról tanúskodnak, hogy mint kiköltött tojások héjait helyezték őket a sírokba. Az idők folyamán természetes úton preparálódott héjak belső felületükön tiszta, szerves részektől mentes, zavartalan képet adnak a kikelt tojáshéj mamilláris rétegének mikrostruktúrájáról, mind a reszorbeált felület kráteres mamilláiról, mind a légkamra területéről származó, reszorbeáló hatás alá nem került héjrészek ép mamilláiról. A héjleletek nagyobb méretű darabjai héjgörbületükre nézve is kiköltött tojásból való származást mutatják. Görbületük szerint ugyanis vagy a kiköltött tojás törésvonala fölötti, ún. sapka-rész, vagy a törésvonal és a hegyes vég közti régió darabjai (I. t. 1-3.). Következőkben sorra vesszük az egyes sírok leletanyagát és vizsgálatuk eredményeit. Kundomb 104. sír A leletanyag egyik része nyári lúd (Anser anser) tojásának töremelékdarabjaiból áll. A legnagyobb darab 13x10 mm-es, szív alakot megközelítő héjrész a légkamra határának régiójából. Kiszélesedő végével a tompa vég felé mutat. Belső oldalának 328