A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Trogmayer Ottó: A Maros-vidék bronzkorának néhány temetkezési szokásáról

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974—75/1 A MAROS-VIDÉK BRONZKORÁNAK NÉHÁNY TEMETKEZÉSI SZOKÁSÁRÓL TROGMAYER OTTÓ (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Közel ötven éve, hogy Banner János elsőként, nagyobb számú bronzkori sír bemutatásával megkísérelte a tárgyalt terület temetkezési szokásait elemezni. Elsősorban a zsugorítás okaira kísérelt meg fényt deríteni.

1 Azóta közlésre került minden jelentős leletegyüttes, de a temetők belső szerkezetének vizsgálatára, valamint a temetkezési szokások meghatározó jellegének meghatározására nem került sor. A szegedi múzeum adattárában három fontos temető térképét őrzik. Dolgozatunk célja e temetőtérképek lehetőség szerinti rekonstrukciója és közreadása. A terület mindmáig kulcsfontosságú, sokat idézett leletegyüttese Óbébán került elő századunk első éveiben.

2 Az 1903. március 25-i bejegyzés szerint Ballá Pál kübekházi lakos 1902 év tavaszán az Óbéba kiszombori út munkálatai során a készülő új műút vezérárkának kiásása közben mintegy tíz sírra bukkant. Ezek közül egynek mellékleteit megmentette. (A sír) Reizner János a szegedi múzeum akkori igazgatója 1903 július 17-18-án a vezérárokkal párhuzamosan kutatóárkot ásatott. Naplójában feljegyezte, hogy a területről már jelentős mennyiségű földet lehordtak az ásatás megkezdése előtt. A kétnapos munka során egy korábban szétdúlt sírból származó aranylemezt (B sír), valamint további két sírt találtak (C, D sír). A feltárást 1903 év szeptember 14-16-ig folytatták Török Aurél közreműködésével, ekkor az úttest keleti oldalán 14 sírt bontottak ki. Az ásatási módszer — kutatóárkok —• ismeretében valamint a sírok számozása alapján valószínűnek tartható, hogy az úttesttel párhuzamosan jelölték ki a kutatóárkokat, s a sírok így csaknem pontosan egy-egy kutatóárok vonalába estek. így fordulhatott elő az is, hogy az útépítésnél a vezérárokban lelte Ballá az első tíz sírt. Az ásatási naplóba rajzolt térképvázlat igazolja ezt a feltételezést. A térképvázlaton a sírokat fekete téglalapokkal jelölték, azonban nem vették figyelembe, hogy ez a jelzés félrevezető lehet. A téglalapok iránya ugyanis nem felel meg a szövegben jelzett tájolási adatoknak. A mellékelt vázlaton a leírás alapján figyelembe véve, hogy a közölt tájolási adatokat nem mérés, hanem becslés alapján állapították meg, megkíséreltük a temető térképét rekonstruálni. A vázak tájolása észak-dél, illetve dél-észak kivétel nélkül kelet felé néző arccal. A Deszk A jelzésű temetőt 1930. október 18. és 22, illetve 1931. július 23. és augusztus 3. között tárta fel Móra Ferenc.

3 A napvilágra került 83 sír közül a Tiszapolgári kultúra deszki csoportjába sorolható a: 4., 6., 12., 14., 17., 26., 35., 42., 67., 68., 69., 79., 82. sz. sír.

4 1 Banner, J., A magyarországi zsugorított temetkezések. Dolg. 1927. 1-pp. 2 AÉ 1904, 76—88., 1905, 255, valamint Bona, I., The peoples of southern origin of the early bronze age in Hungary. Alba Regia 1963—64. 17—63. 3 Foltiny /., Koraréz- és bronzkori temető Deszken. FA III—IV. (1941) 69-pp. 4 Bognár-Kutzián, I., The Early Copper Age Tiszapolgár Culture in the Carpatian Basen. AH XLVIII. 1972. 22 pp. 317