A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Lipták Pál: Neolitikus csontvázmaradványok Deszk mellett

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974—75,11 NEOLITIKUS CSONTVÁZMARADVÁNYOK DESZK MELLETT LIPTÄK PÁL (Szeged, József Attila Tudományegyetem Embertani Intézete) A Dél-Alföldön 1963-ban Maroslele Pana elnevezésű dűlőjében Trogmayer Ottó leletmentő ásatást végzett; az előkerült sírok a neolitikum „Körös-csoportjába" tartoznak, amint az a régészeti feldolgozásból kiderül (Trogmayer, 1964). Trogmayer Ottó anyagában kapott helyet a nagyon töredékes csontvázanyag (8 egyén) általam végzett embertani jellemzése is. A rossz megtartottsagu anyagból csak az 5. sírban nyugvó fiatalkorú egyén koponyája épebb, ez, több-kevesebb fenntartással, taxonómiai szempontból „nordoid jellegűnek mondható". Ugyancsak Trogmayer Ottó 1966-ban végzett leletmentő ásatásának eredményeképpen Deszk mellett az I. sz. olajkútnál, az 5. és 6. sírból két jó megtartású felnőtt koponyája és váza került elő. A két koponya metrikus adatait az 1. táblázat, a morfológiai jellemzőket a jobb összehasonlítás céljából a 2. táblázat tartalmazza. Ezekre való hivatkozás után csak néhány diagnosztikailag is fontos jelleget emelek ki. Az 5. sírból egy hosszú fejű (dolichokran), eléggé gracilis, keskeny arcú (leptoprosop), magas szemüregű (hypsikonch) és magas termetű nő jó megtartású csontváza került elő. A mellékelt fényképtábla is alátámasztja azt a taxonómiai diagnózist, hogy az 5. sírban egy mediterrán, közelebbről magas termetű mediterrán, vagy atlantomediterrán (am) tipusú nő nyugodott. A 6. sírból középhosszú fejű (mesokran), szintén gracilis, az indexérték alapján középszéles-keskeny (meso-leptoprosop), középmagas szemüregű (mesokonch) és közepes termetű nő hiányos csontváza került elő, amelyet torus palatínus is jellemzett. A valamivel szélesebb arc és az alacsonyabb szemüreg miatt mediterrán-cromagnoid (m-cr) jellegek egyaránt kimutathatók. A hosszúcsontok főbb méretei a 3. táblázatban találhatók; a test-magasság Breitinger (1938) és Bach (1965) módszere nyomán került kiszámításra. Összehasonlításunkba néhány Körös-kultúrájú erdélyi leletet vonunk be, ezek a következők (Russu et al., 1960) A/ Bedeháza — Sepsiszentgyörgy (Sf. Georghe), 1950-es ásatás; B/ Cipáu — Marosvásárhely (Tg. Mure§) mellett 1950-ben leletmentés következtében került elő egy egyén nagyon töredékes váza ; C/ Szálka—Nagyvárad (Oradea), 1936-ban végzett ásatás eredményeképpen aránylag jó megtartású koponya és néhány csontváz került elő, ez is valószínűleg a Körös-kultúrát reprezentálja; Bedeházán hosszúfejű (koponyajelző: 71,9), gracilis, alacsonytermetű (142 cm) nő került elő, akit a szerzők mediterránnak állapítottak meg és ezzel teljes mértékben egyetérthetünk. A Marosvásárhely melletti töredékes embertani lelet mesokran (77,7) — amennyiben az agykoponya rekonstruálása helyes — igen nagy abszolút méretek jellemzik (a koponya legnagyobb hossza: 202), termete közepes, nemének meghatározása bizonytalan. Szálka-Nagyvárad lelőhelyről előkerült férfi koponya 311