A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Dömötör János: Negyedszázados a Zentai Művésztelep

Szilágyi Gábor: Napraforgók A művészet által taposott ösvény az évek során a két város közötti többsávos, széles úttá bővült. Bélyeggyűjtők kölcsönös kiállításai, a két város gimnáziumának látogatásai, sportvetélkedései, az állami gazdaságok tapasztalatcseréje és legújabban a könyvtárak között irodalmi estekben és tapasztalat cserékben kibontakozó rendezvények sora mutatja ezt. A két művésztelep közötti és az ezzel szoros összefüggésben a két múzeum közötti kapcsolat államközi szintre lépett: rögzítésre került, beépült a jugoszláv—magyar kulturális egyezménybe, annak 76/f pontjaként. Ezenkívül a zentai művészteleppel, cserekiállításokkal kapcsolatos feladatok részét képezik a Magyar Képzőművészek Szövetsége Délmagyarországi Területi Szervezete éves munkaterveinek is. A hagyományt inkább őrző vásárhelyi művészek és, — mint az eddigiekből kitűnt — a korunkban gyorsan változó újra érzékeny zentai művésztelep találkozása érdekes, összetett hatást váltott ki a két város tárlatlátogató közönségében. A zentai kiállítást a vásárhelyi közönség az első években bizonyos idegenkedéssel és értetlenséggel fogadta. A későbbi években elfogadta a telep jellemzőjeként a sokszínűséget és a hagyományos realista fogalmazástól nem egyszer nagyon is eltérően alkotott műveket. Ezeknek a törekvéseknek a város művészeti életében való jelentkezése "visszacsatolásként" kedvezően hatott a vásárhelyi iskola alkotóinak megítélésére. Érvényes ez főként a látványt átíró, lényeget mondó, summázóan alkotott művekre. Ezeket korábban kevéssé értékelték és most egyszerre — a zentai összevetésben — világossá vált realizmusuk és átírásuk mérsékelt volta. A zentai tárlatlátogatók jelen253