A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Hegyi András: Szeged gyáripara a Gömbös-kormányzat idején 1932–1936

malom is, amelynek vezetői pedig mindent megtettek a termelés fokozása érdekében. 1936-ban pl. jelentős beruházásokat eszközöltek. A felszerelés és berendezések itt általában megfeleltek az akkori követelményeknek.

55 1935 első fele ennek ellenére éppen olyan kedvezőtlen volt számukra, mint az előző évek. Júniustól csekély javulás következett be, mivel az osztrák kivitel némileg megélénkült, továbbá ismét megnyíltak legalább részlegesen régebbi külföldi piacok is.

56 A belső piac lehetőségei szintén javultak kissé. Az őrletésért is többet kértek, mivel emelkedett a búza és a rozs ára. Ezek az árnyalati különbségek azonban nem hozhattak fordulatot, sőt 1935 végén az osztrák exportlehetőségek ismét rosszabbodtak.

57 Az előző év gyenge búzatermése 1936 elején még éreztette kedvezőtlen hatását a malomiparban. 1936 viszonylag jó termést hozott és ez a malmok helyzetét kissé javította.

58 A textilipar, amely mint láttuk, 1934-ben már túljutott a krízisen a következő években nagy léptekkel haladt előre. Ezt példázza a textilipar legjelentősebb szegedi vállalata a Kenderfonógyár is.

59 A gyár 1935-ben emelni tudta a belföldi piacon elhelyezett áruinak mennyiségét. A legtöbb viszonylatban fokozódott az export és mindenekelőtt az ország külpolitikai orientációjának megfelelően Németországba.

60 A kenderárak emelkedése következtében egy-két kisebb kenderkikészítő üzem is létesült. A kenderkikészítő ipar az előállított tilolt kendert és kócot — legnagyobbrészt külföldön — emelkedő árakon könnyen értékesíthette.

61 A kenderiparban a forgalom további élénkülése volt jellemző 1936-ban is. A korábban megindult áremelkedés folytatódott és bár volt időszakos visszaesés, az árak az átlagos szint alá nem kerültek. Az export félkész áruból jelentékenyen megnövekedett. Kedvezően alakult a készáruk forgalma is.

62 A másik nagy textilipari üzem az Angol-Magyar Jutafonó szintén egyre inkább megszilárdította helyzetét, számszerűen növelte termelését. Ezt egyrészt a nagyarányú beruházások tették lehetővé,

63 másrészt az a körülmény, hogy a gyár részt vett a jutaipar valamennyi akkori országos monopolisztikus tömörülésében. A termelés növekedésére, a gyár helyzetének javulására mutatnak a belföldi áruértékesítés adatai is:

64 58 1936-ban a tulajdonosok gabonaátrakó és tároló berendezést létesítettek. 56 Kamara jegyz. 1935. 18. 57 Uo. 19. 58 Uo. 1936. 24. 59 A gyár korszerű technikai felszereltsége is elősegítette, hogy viszonylag könnyen kilábaljon a válságból. Kompasz 1935—1936. III—IV. 671.; Compass 1936—1937. II. 357—358. 60 Kamara jegyz. 1935. 23. 61 Uo. 62 Uo. 30. 68 Az 1935-ös fellendülést követően a gyár Angliából és Németországból hozatott gépeket. 1936-ban a gyár angol gazdái elhatározták a vállalat bővítését és önálló villamosenergia erőteleppel való ellátását. Az új fonodatető építésére irányuló tervek is ekkor valósultak meg. Gátiné, i. m. 12., 40. 64 1934 májusában jött létre az ún. zsákkartell a Kender-, Juta- és Textilipari Rt., a Magyar Kender-, Len-, és Jutaipari Rt., az Angol-Magyar Jutafonó, valamint a Budakalászi Textilművek Klinger Henrik Rt. között. A zsákkartell létrehozásának célja az olasz konkurrencia elleni egységes fellépés továbbá az árak felemelése volt. 1935-ben alakult a jutakartell, amelyben az Angol-Magyar Jutafonó, a Szegedi Kenderfonógyár Rt., a Magyar Kender-, Len -és Jutaipari Rt. vettek részt. A kartell tagjai abban egyeztek meg, hogy jutafonalat viszonteladási célokra csak hat cégnek adnak el. Ezek viszont ígéretet tettek, hogy a jutafonalat csak az említett négy gyár valamelyikétől vásárolják, nem alapítanak jutagyárat, jutacikket sem gyártanak és nem is részesednek ilyen profilú vállalatoknál. Megállapodtak továbbá, hogy megtartják a gyárak listaárait, eladási, fizetési feltételeit. 15 Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 225