A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Hegyi András: Szeged gyáripara a Gömbös-kormányzat idején 1932–1936

Mindebből kitűnik, hogy a válság idején a korszerű, nagy gyárak, vállalatok közül csak nagyon kevés omlott össze Szegeden, többségük — a nagyüzem eleve életképesebb — nemcsak fennmaradt, hanem a válság után helyzetét is meg tudta szilárdítani. Viszont egész sor kisüzem kényszerült végleg becsukni kapuit, nem bírva ki a rendkívüli megterhelést. A válság végül is nem változtatta meg lényegesen Szeged iparának korábbi szerkezetét. A tönkrement üzemek helyett utóbb újak alakultak, vagy beolvasztották őket tőkeerősebb társaik. A válságot — mint mindenütt a világon — Szegeden is legfőképpen a dolgozó tömegek sínylették meg. 1932 végéig egyenletesen nőtt a munkanélküliség. 1931-ben a 4—5 ezer között ingadozott, 1932-ben 6000 fővel elérte a legnagyobb számot. Ezek az adatok azonban nem tartalmazzák a részleges munkanélküliséget.

39 A kapitalisták a nehéz gazdasági viszonyok között is minden úton-módon biztosítani akarták a maguk profitját. Elsősorban régi ,kipróbált eszközükhöz, a munkabérek leszállításához folyamodtak. A fűrészgyárak kartellje pl. már 1929 októberében 10%-kal leszállította a béreket. A bércsökkenések

40 azután általában mindenütt bekövetkeztek, így alakultak ki a 20—60 filléres órabérek, amelyek a létminimumot sem biztosították a nyomorgó munkáscsaládoknak. Ehhez járultak a munkásosztály egyébként is súlyos életkörülményei, az iparcikkek drágasága, a vizes lakások, a tűrhetetlen közegészségügyi állapotok.

41 A munkásosztály a KMP, valamint a szociáldemokrata baloldal vezetésével több tömegtüntetést, munkásmegmozdulást is szervezett. Ez bizonyos fokig határt szabott kizsákmányolásuknak, másrészt az uralkodó osztályokat arra kényszerítette, hogy a maguk módján megkíséreljék legalább nyomokban enyhíteni a válságnak a dolgozó osztályokra háruló következményeit. Ezeknek az akcióknak az eredménye a népkonyha, az ínségmunka, a különböző jótékonysági akciók alig tették elviselhetőbbé a nyomorúságot, megalázóak voltak, ugyanakkor némileg a szociális demagógia malmára hajtották a vizet. A GYÁRIPAR VISZONYLAGOS MEGERŐSÖDÉSE 1934-ben Magyarországon is tapasztalhatók voltak az ipari válság mélypontjáról az oldódó depresszióra való átmenet jelei. A munkanélküliség vontatottan csökkenni, a termelés ugyancsak lassú ütemben emelkedni kezdett. Ez olvasható ki alábbi táblázatunkból :

42 Év Ipartelepek száma Üzemeltetések MunkásAz ipari termelés értéke száma létszám tényleges árakon 1000 P 1929 3512 165 235 004 2 867 094 1933 3352 197 176 237 1 763 429 1935 3491 130 216 023 2 201 477 1935 és 1937 között már a nehézipar gyorsabb fejlődésén alapuló fellendülés figyelhető meg. Ez összefügg bizonyos hadseregfejlesztési program végrehajtásával is, tehát a fejlődés azokban az iparágakban erőteljesebb, amelyek közvetlenül kagyár- és Faipari Vállalat, Seifmann Mór és Fiai műhelye, a Szeged-Kiszombori Kosár-Fonó Szövetkezet is. Monográfia 1927. 204—214.; Címtár 1933. 239—411.; Dm. 1932. nov. 4.; Kompasz 1935—1936. Ill—IV. 884. 39 Serfőző L., A munkásság harca és a kommunisták tevékenysége Szegeden az 1929—1933-as gazdasági válság idején. Szeged, 1959. 20. 40 Uo. 21. 41 Uo. 22. 42 Berend—Ránki, i. m. 40. 222