A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Börcsök Vince: Adatok a pinceépítés, szőlőfeldolgozás és bortárolás hagyományaihoz Szeged környéki homokon

8. Nemes penész a pince falán és a hordókon Forráskúton A kívül-belül megtakarított hordókat borkorcsolya, borfa néven ismert kézséggel gurítják a pincébe, az ászokra, a végleges helyükre, s a faltól bizonyos távolságra nagyság szerint sorba rakják. Arra ügyelnek, hogy a hordók külső vége legyen egy síkban.

16 A SZŐLŐ FELDOLGOZÁSA A filoxéra-pusztítás előtt kisebb területű szőlőt feltételező, primitív módszerrel történt a feldolgozás. A szűrőhordót csapdugós végével fölfelé fordították. A dugót kivéve a dongák vége és a fenék alkotta kb 5 cm mély tányérszerű mélyedésben, kisebb zsákban megtaposták a szőlőt. A must a nyitott csapdugón folyt a hordóba. Amikor a hordó háromnegyedrészben megtelt, helyére tették. Még a filoxérát megelőző években tovább fejlődött a taposás. A taposókád átmérője 150 cm, a magassága 50 cm volt. A taposózsák megtöltésének megkönnyísok és homokhátak ritmikusan követték egymást. A tanyák, szőlőskertek a hátságon vagy annak szélén települtek. Esetünkben a pince már a völgy szélére került, ahol az év nagy részében talajvíz van fűzfasorokkal. A présházból a talaj szintjén lépnek be a pincébe, amelynek falán és a hordókon is jól érzékelhető a nemes penész. A pince fala 60 cm vastag, jórészben földdel körülhányva. Terveztek ugyan föléje terménytároló padlást, de nem készült el. Előtte présház két szőlőpréssel és pálinkafőzés céljából eltett két kancahordóban törköly. Mindkét helyiség kizárólagosan a borkészítést és tárolást szolgálja. A két világháború között hat és fél kat. hold szőlő tartozott hozzá. 16 Lekiasvili, A., 1959. 75. A szerző az imetiai földbesüllyesztett agyagedényekben való bortárolást mutatja be. Részletesen tárgyalja a tisztítás eszközeit és módját. Érdekessége, hogy a tárolóedények kitakarítását a szüret előtt végzik el. 202