A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Péter László: A Hunyadi János sugárút története

viseli, nagy, két utcára szolgál, és 32 öl széles; északkeleti sarkában, a Szentháromság urtcán, egy L alakú épület, a mélyén pedig még egy kisebb. Pécsi László talán Pécsi Gergely mészárosnak lehetett leszármazottja; Pécsi Gergely 1597-ben volt tagja a szegedi mészároscéhnek. A 19. század elején ezen a telken utcát vágtak keresztül: 1844-ben már Bátor vagy Bátorság utca a neve; Bálint Sándor szerint ingoványos volt, ezért bátorság kellett oda építkezni. A Víz után eltűnt ez a kis utcácska. A 106.szám alatt megint nagy telket látunk egy házzal a Szentháromság utcára. Tulajdonosa szintén úr: D. Petri Kászonyi. Cs. Sebestyén is csak annyit tud róla, hogy tőle kaphatta a nevét a Kászonyi-hegy, mert akkoriban az új szőlőtelepítéseket az első vagy a legnagyobb ültetőről nevezték el. Ezt a földet éppen akkor telepítették be szőlővel, s Inczefi szerint a Kászonyi-hegy írásban először 1811-ben bukkan föl. Ezután sorban tizenkét telek következett; valamennyin egy-egy épület állott, mind a telek északkeleti sarkában, véggel az utca felé. Tulajdonosaik: 133. Bite Mihály, 132. Kiss Gergely, 131. Révész Mátyás, 130. Földi Mihály, 129. Tóth András, 128. Tóth Péter, 127. Lippai Márton, 126. Tóth Jakab, 125. Vég József, 124. Jósó Tamás, 123. Dér Márton, 122. Pitti (Csongor olvasata szerint Puli) Mihály. Ez utóbbi már saroktelek volt a Kádár (ma Partizán) utca folytatásaként ezen az oldalon nyíló Nagy festő (ma szintén Partizán) utcán. A mai Ady (korábban Szukováthy, még előbb Korcsolyázó) tér helyén nagy tó vagy pocsolya volt: Lacuna Cseperke dicta, ahogy a fölirat mondja, azaz a Csöpörkének nevezett tó. Ez valaha kapcsolatban állott a Tiszával : abból az árokból, amely ezt az összeköttetést szolgálta, lett — a benne lakó Nagy Ferenc festőről — a Nagy festő utca, a mai Partizán utcának ez a szakasza. Az utca túlsó oldala, amint a számozásból kitűnik, már ismét a Külpalánkhoz tartozott: 585. sz. alatt egy 20 öl hosszú ház volt, de tulajdonosa az eredeti térképen nem szerepel. Másolatáról Csongor közli a fölírást: Szekeres Pista. Az 584. sz. telek rajzában az első példányon Harus Michl olvasható, a másodpéldányon azonban Hans Michl Schnepacher, (avagy Csongor olvasatában Sennepadler). Az iparosféle tulajdonosnak telke L alakban átnyúlt a Nagy festő (ma Partizán) utcára, a végében kisebb pocsolya volt. Két ház is állott a telken: a telek mélyén egy kisebb, az utcára pedig az L alakú nagyobb. Az 583. sz. Pálfy Józsefé volt: nagy telken 35 m hosszú, L alakú lakóház, szemben vele egy egészen kicsi házikó, szintén az utca vonalában. Pálfy József 1763 és 1765 közt Szeged főbírája volt, s arról nevezetes, hogy később, városi tanácsnok korában, 1785-ben kitették hivatalából, mert nem tudta a kitűzött határidőre a német nyelvet megtanulni. II. József ugyanis fölfüggesztette a megyék önkormányzatát, Szegedet a nagyváradi kerülethez csatolta, s a latin helyett a németet tette meg hivatalos nyelvvé. Akkor már Szeged belvárosa, a Palánk, német iparosokkal és szerb kereskedőkkel volt tele. A kalapos király halála után Pálfy József fényes elégtételt kapott: visszahelyezték állásába. Őt és két társát, Hódy Imrét és Rózsa Vincét, akik ,,30 s több esztendőkig telt hív szolgalatjuk után a német nyelv nem tudása miatt kitétettek volt a belső tanácsból, most újra előbbeni székeiknek elfoglalására, a külső tanács szószólójául, örömkiáltások között bevezettettek." Az új magisztrátusnak— Dugonics Ádám polgármestersége alatt — első intézkedése volt, hogy a jogaiba visszahelyezett latin helyett a magyar nyelv használatát rendelte el. Ettől fogva a város iratait Szegeden magyarul írták! A Pálfy család Szeged egyik legrégibb famíliája: már az 1522-i tizedjegyzékben szerepel Albertus Pálfy, akinek a Kislatrán utcában, a mai Roosevelt tér táján volt háza; Pálfy Benedeknek pedig a Dömötör-templom közelében, a Szántó ut16