A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Péter László: A Hunyadi János sugárút története

egykori apácazárda és iskola áll. Valószínű, hogy a zárda Lumumba utcai épülete 1873-ban a régi épület fölhasználásával készült. Ez a telek és a rajta levő két ház ismét valami uraságé lehetett, mert a neve latinulvan ráírva. Bár csak ennyi olvasható el: Dn... Splis Andrasiana, Cs. Sebestyén szerint ez Andrássy Zsigmond Csongrád megyei alispán házát jelölheti. A török kitakarodása után, 1715-től Szeged volt a megye székhelye, itt laktak a megyei tisztségviselők, így Andrássy alispán is. Övé volt egyébként Anyás puszta, és 1729ben nádori adományozás címén igényt szerzett Kereset, Csórva és Ötömös pusztákra is, de ezeket egyezség útján átengedte Szeged városának. Andrássy alispán jelentős szerepet játszott Szeged történetében, többek között a kun pusztákért Dorozsmával folytatott nagy pörben is : benne volt 1726-ben a határmegállapító bizottságban. Az utca a végén tölcsérszerűen 60 m szélességre tágult. Ebbe a deltába volt ékelve két kisebb telek egy-egy házzal. A fölsőnek, a 162. számúnak a rajzában Andr. szerepel, tehát valószínűen a szomszédos Andrássy-birtokhoz tartozott. A másiknak, a 161. számú teleknek tulajdonosa Sárkány Mihály volt. A családé volt már a hódoltság óta. (Bálint Sándor közlése.) A már említett temető, cinterem (coemeterium), amelyben a hagyomány szerint Dózsa György levágott feje porlad, hatalmas háromszögben terült el a templomtól északkeletre. 1860 tájt a falai még megvoltak, noha már 1776-ban a mai alsóvárosi temetőbe temetkeztek. Amikor a templom körül megszűnt a temetkezés, Barátok terének nevezték el a térséget; a Víz után kapta a hamis történeti alapokon kifundált Mátyás király tér nevet. Valahol itt, a mai Rákóczi utca táján, „a téglaégető házak között" lehetett 1726 körül az a „mulatóház", amelyet a tanács „a piarista atyák szórakozására és az ifjúság üdülésére", ahogy Reizner mondja, az általa adományozott kertségben építeni engedélyezett, azzal a korlátozással, hogy kocsmát nem nyithatnak benne. 3. A Szentháromság utca nyugati oldalán délről észak felé, a páratlan oldalon visszahaladva a következő telektulajdonosokat találjuk: 155. Vecsernyés Pál kis háza apró telekkel, 154. Ónozó József, 153. Szegi (ma Szögi) József, 152. Hódi Mihály, 151. Csányi György, 150. Palotás József, 149. Palotás Gergely, 148. Kazi István, 147. Szekeres János, 146. Ladányi Ferenc, 145. Bite Mátyás, 144. Ladányi Mihály, 143. Lukas Krozinger, 142. Tóth Jakab, 141. Török István, 140. Losontz János, 139. Gábor István, 138. Szabó Pál, 137. Losontz József, 136. Jenéi Ferenc. A 136. és 135. sz. telek közt volt egy keskeny átjáró a nyugatra eső Ingyen ( ma Alföldi) utcába. Ezt a mai Bécsi körút táján levő átjárót később Kürt köznek nevezték. Ezen vezetett keresztül még a múlt század 40-es éveiben a plébániahatár a Palánk és az Alsóváros között. Az utca végétől idáig fölsorolt telkeken mindegyiken egyformán volt egy-egy lakóház, egyenes, keskeny végével az utca felé, a telek északi határvonalán. A legtöbbnek a vége az utca vonalában állott, de a 154, 152, 149, 148, 146. és 140. számú házak valamivel hátrább álltak az utca kerítésénél. A Kürt közön túl következő 135. sz. ház is kivétel volt, minthogy Farkas Gáspár L alakú háza nem az utca vonalán, hanem beljebb állott. A következő, 134. számú, Hutzka (valószínűleg Huszka) Imre tulajdonában volt háznak a helyzete megint olyan, mint a többségé. Ezt követően két nagy méretű telek ékelődött a sorba, de ezek — számozásuk szerint — nem a Szentháromság utcába, hanem a túlsó oldalon húzódó Ingyen (ma Alföldi) utcába tartoztak. A 105. számú telek, amely a D. Ladislai Pétsi fölírást IS