A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)
Juhász Antal: A parasztság tárgyi ellátottsága
Nagy Antal Paragi Péter Csányi Antal bútor házfelszerelés, személyes tárgy tároló, raktározási eszköz 2 5 10 3 5 19 5 6 18 konyhaeszköz házi és ház körüli munkaeszköz földművelés eszközei állattartás eszközei 3 2 1 7 1 2 3 2 5 11 10 2 piacozás eszközei nádmunka eszközei — 1 3 6 30 36 66 A tárgyak majdnem kizárólag férfiak kezemunkái, kivétel Paragiéknál 2 vászonfüggöny, 1 vászonzacskó és 1 vászon fésűtartó, Csányiéknál 3 db kukoricacsuhéból font szatyor és 1 csuhé lábtörlő, melyeket az asszonyok készítettek. Mind a három tanyai ember maga készített csizmahúzót, szénvonót, létrát, fűrészelő bakot, fafurkót, fúrott lábú kisszéket, utalógereblyét, szalonnatartó rácsot és falipolcot a kamrába, mindhárman értenek a zsúpszalmából való szakajtókötéshez — ezeket a tárgyakat minden korukbeli tanyai ember maga készítette —, mégis tapasztalható különbség a három tanya önellátásának mértékében. A szatymazi szegényparaszt kétszerannyi tárgyat készített háztartása és kis gazdasága számára, mint a röszkei gazda. Ehhez hozzájárul, hogy egyféléből többet csinált: pl. 11 szakajtója van a háznál, Nagy Antaléknak pedig 2 db, azt is még fiatal házasember korában kötötte. Csányi Antal több féle tárgyat elkészített maga, mint a másik két tanyai gazdálkodó, így az említetteken kívül széklábat, locsolószéket, szalmakötélsodrót, tetőverő furkót, kenyérkosarat, ciroksöprűt. Nagy Antal gazdasága jelentősebb famunkákat is igényelt, amikor pl. a nyári jászol készült. Ehhez azonban a gazda nem fogott egyedül, hanem barkácsoláshoz értő szomszédot hívott. Ő is dolgozott mellette — ,,én voltam az inasa" — mondja —, de a munkát mégsem egyedül, hanem a paraszt specialistával együtt végezte. Az önellátás mértéke tehát — a famunka és a szakajtókötés általános gyakorlata mellett — szintén a család vagyoni-társadalmi helyzetétó'l fügött. Az ajándékok fölhívják figyelmünket arra a szokásra, hogy az 1920-30-as években a legények 2-2 keménycserép vagy porcelán bögrét, festett üvegpoharat ajándékoztak búcsúfiaként a lánynak, aki szeretőjük volt. Csányiné 10 db ilyen lánykori emléktárgyat őriz a sublót tetején. A legtöbb ajándéktárgyat (52 db-ot) a Paragi tanyán vettük számba. Paraginé Kovács Katalin még lánykorában 12 kislányt „keresztelt meg" a szentkúti búcsúban 20 , később — talán mert nem lehetett része gyermekáldásban — 7 körösztvizi és 5 bérma keresztgyermeket vállalt. A szatymazi búcsúkor (augusztus 20) és névnapjára kapott ajándékaikat — vizeskancsók, poharak, zománcos bádogtálak, szentképek, háziáldások — őrizgeti és számontartja. 20 Szokás volt, hogy aki először ment Szentkútra (Pálosszentkút, ma Petőfiszállás), az kereszt-, anyát, vagy keresztapát hívott magának, aki a „szentkút"-vizével megkeresztelte. A keresztszülő apró ajándékot, korozsmát vett keresztgyermekének. L.: Lele J.— Waldmann /., Hagyomány világ In: Tápé története és néprajza. Tápé 1971. 585. II* 163
