A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)
Péter László: A Hunyadi János sugárút története
gárok, földmívelők neve magyarul; a hivatalt viselő uraké latinul (nevük előtt a Dominus 'úr' rövidítésével, amely elé — valószínűleg az egyházi személyek esetében— még a páter 'atya' titulus rövidítése is járult); az iparosoké, a kereskedőké pedig németül volt a telek rajzába beírva. A térkép másolati példánya — talán helyesbítésül, de esetleg az időközben bekövetkezett változásokat is tükrözve — itt-ott nevekben eltér az eredetitől. Cs. Sebestyén Károly és Csongor Győző olvasása néhány helyen eltér egymástól; magam is meggyőződtem róla, hogy jogosult mind a kettő: olykor eldönthetetlen, hogy melyik a helyes. Nyomukban az utca ekkori lakóit így vehetjük számba, az Aradi vértanúk teréről a bal — mai számozás szerinti páros — oldalon indulva, majd az utca végétől a másikon — a mai páratlanon — haladva visszafelé : Az első telek, a 631. helyrajzi, egyben házszámú hatalmas porta, átnyúlt a mai Április 4. útjára is. (Ma kb. a Hunyadi János sugárút 6. és 8. , valamint az Április 4. útja 1. és 3. sz. házak telkeit foglalja magában.) À trapéz alakú portán négy kisebbnagyobb épület állott, tulajdonosa Gottlieb Wagner volt. Ő és a pár házzal arrébb, a 175.sz. alatt lakó Leopold Wagner Cs. Sebestyén szerint valószínűleg annak a neves szegedi mészáros dinasztiának volt a tagja, amelyről Reizner János Szeged történetében is megemlékezik. Wagner Bertalan pl. 1718-ban a szegedi mészároscéhnek „remekelt tagja" volt, Wagner Fülöpöt pedig 1730-ban 2 forint bírságra ítélték, mert a font húsból 5 latnyit „elspórolt". Az 1848-i helyi eseményekben is részt vett a Wagner család. Hogy ezek a későbbi Wagnerekkel milyen rokonságban voltak, Cs. Sebestyén sem tudja, csak azt, hogy a Klauzál téri gazdag Wagnerek nem az ő leszármazottaik. A 632. számú nagy porta Grosz Pálé volt. Északi szélén állt a ház, végével a Szentháromság utcára. Valószínűleg Grosz Pál ("f" 1810) tanítóé és szintén tanító feleségéé (f 1838) volt. Azt is Reiznertől tudjuk, hogy Grosz Pál volt az akkor új, nemzeti iskola III. osztályának tanítója. Ezután következett a 633. számú keskenyebb telek. Déli szélén állt egy hosszú ház, véggel kifelé: Cittis, azaz civitatis (a városé) van beleírva, tehát a város tulajdona volt. Rendeltetése ismeretlen; lehetett mészárszék vagy kocsma is. A 634. számú ugyancsak keskeny telek háza már a Kádár (a mai Partizán) utca sarkán állott. Tulajdonosa Kolb Ferenc; talán Kolb Ádám városi jegyzőnek (1846-48) vagy Kolb Antal polgármesternek (1871) volt az őse. Eddig tartott ekkoriban a Kilpalánk, az a Külső Palánk, s innen kezdődött Alsóváros. Ez a telekszámozásban is tükröződött. A következő ház már a túlsó sarkon állt, a 191. számú telken. (Ma a 16. sz. ház áll rajta.) Tulajdonosa Szakmári Ádám volt. Ezután következett megint egy nagyobb telek, a 190. számú, Benedek Grim (vagy Grün?) van tulajdonosként feltüntetve, de nem lehet tudni, melyik a vezeték- s melyik a keresztneve. A 189. számú hosszú, keskeny telek és a rajta levő ház Halász Ferencé volt. A következő telek rendkívüli kicsinységével tűnik ki: nemcsak az utcafront? hanem a telek mélysége is igen csekély volt, mégpedig azért, mert mögöttük terpeszkedett P. D. Josephi Temesvári tulajdona. Ez azonban már a 199. számot viselte, és a Segítő Boldogasszony utcára (a mai Április 4. útjára) szolgált. A 182. és 181. sz. telek között volt egy keskeny kijárója a Szentháromság utcára: ebből lett a későbbi a Kernyi, majd Környe, a Víz (1879) után Zerge, ma Batthyány utca. Temesváry József, Temesváry András városi tanácsnok fia, 1760-ban lett városi postakezelő. Az említett kisebb telkek tulajdonosai pedig a következők voltak : 188. Jenéi István, 187. Kecskés István, 186. Boldizsár Antal (Csongor Gy. olvasása szerint András), 185. Kis Samu, 184. Kovács Pál, 183. Tóth Ferenc, 182. Tóth Máté (Csongor Gy. 13