A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Bálint Sándor: Az égitestek és természeti jelenségek szegedi hagyományvilága

A márciusi hó másként báránymosó hó koratavasszal szállingózó hó, havas­eső. Ha a lányok megmosdanak benne, szép tiszta lesz az arcuk, bőrük. A hatalmas téli hófúvás régies neve hósívány. Annak a fénynek, amelyet kint a pusztán a legborultabb éjszakán is a hó vet, hóvilág a tanyai neve. A jég fajait Tömörkény" így sorolja föl: „van vékonyjég, van kérögjég, van bűrödzés ( = egészen vékony jég), van hínárjég, van vérjég. Ez a legkülönb, mert ez olyan sűrű, mint az üveg." Ajégfölleg tarjagos, hömpölygő nyári felhő, amelyből jég is hullhat. Ha jégeső esik, ki kell vetni a szabadba a sütőlapátot, meg a fejszét, akkor majd eláll. Padén a sütőlapátot színcsorgásba állítják. Szatymaziak szerint a baltát ilyenkor élével fölfelé kell kitenni, mert így a fölleg kettéoszlik és a jégverés elmarad. „Amelyik határon halottat szállítanak keresztül—tudósít 100 Tömörkény — annak a határnak termését elveri a jég. Sokfelé megesett, hogy megtámadták a halottas szekeret. Mikor Istenben boldogult édesanyám a pusztán meghalt és hazahozattuk (=be a Városba), a kocsit le kellett takarni, hogy ne látsszon rajta a koporsó, s előt­te is, utána is haladt egy-egy kocsi vasvillás emberekkel, hogy valami esetleges támadást megakadályozzanak." Hogy nyáron ne legyen jégverés a kiszomboriak jeget olvasztanak, ha egyébként Jégtörő Mátyás napján fagyos az idő. Nyilván szintén a jégverésre vonatkozik a boszorkánypörök egyik szűkszavú megjegyzése: 1728. Vak Horváth Istvánnét a temetőbe temették. Jég van a szájában t a szemfedelét maga eszi, még nem egészen. Ha megteheti nagy szükség lészen. 10 i Nekivágtak, nekivágnak gyalogosok is a Tisza jegének. Hiába a tilalom, a a szerencsétlenségek emlékezete. „A parti ember — írja 102 Tömörkény — mikor hídnak kezdi használni a jeget, azért nem megy vaktában neki. Mert ez nem olyan egy darabból összeállított jég, hanem úgy fokozódik egymáshoz, ahogy a jegek fölülről úszkálnak... No most már mindezeket szépen ki kell tanulni, hogy melyik az erősebb, melyik a biztosabb. így válik a próbálgatok nyomán az út kanyar­góvá. Három lány az útra tért. Lehet, hogy az úton még át lehetett volna menni, de hajnal volt, és köd, és aki elől ment, rossz felé lépett... Eltűnt, meg fölbukott... A víz a leányt a jég oldaláról beszívta, magához vette, homokos ágyba beletemette. Levitte azon sokak, ezrek és tízezrek közé, akik az idők végtelen folyamán mind így szálltak alá a vizek rejtelmes tömegébe. A jég pedig, miután érte így halál történt és áldozat hozatott, másnap a vizén lassan megindult..." Tömörkény itt nem a maga érzéseit, hanem a nép szorongásait, az elégtétel és engesztelés balladai sejtelmét, a természet archaikus szemléletét fejezi ki. 99 Tömörkény /., Napos tájak. Budapest 1908, 162. 100 Tömörkény I., A kraszniki csata 237. 101 Reizner IV, 391. 102 Tömörkény /., Hajnali ködben. Budapest 1958, 176. 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom