A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Bálint Sándor: Az égitestek és természeti jelenségek szegedi hagyományvilága

Régi tápai vizenjárók szerint amikor zuhatagok vagyis égzengéssel járó nyári felhőszakadások jöttek, sárkány is volt bennük. A Nagyfa táján is volt ilyen sárkánykígyó, el vitte a táltos. Olyan nagy szél volt, hogy a fákat kitekergette. Egy halász szigonnyal akarta a sárkánykígyót megszúrni, mert azt gondolta, hogy hal. Amikor látta, hogy nem az, mögképződött, vagyis képzelődésében megmerevedett, majd pedig ott a csónakjában meghalt.

77 A tápai hagyomány már táltosként emlegeti szülöttjét, a környék híres szentemberét, a Tápai Pista néven emlegetett Miklós Istvánt (1838-1895).

78 Pista korán árvaságra jutott,. Édesapja halálos ágyán meghagyta a rokonoknak, hogy vigyázzanak a gyerekre, mert foggal született. Gondviselője csakugyan szentkötelet tartott kéznél. Ez olyan istráng volt, amely karácsony este az asztal alatt, a „Jézuska ágyán" hevert. Ezzel kötötték Pista gyereket nyári égiháború idején az asztal lábához, hogy a táltosok ne ragadják magukhoz. így őrizték hét esztendős koráig, ezután kisbéresnek szegődtették. Nem tartozik ide egész életének, minden viselt dolgainak elmondása. Legénykokorában elrejtőzött: hét nap, hét éjjel aludt. Ekkor jutott a táltostudomány teljes birtokába. Egyszer egy szombati napon rokonaival, Nagyembör Antalékkal bejött a városba.Ezek búzát adtak el, ő meg festéket vásárolt. Amikor kifelé indultak, a tápai vámnál megszólalt Pista bácsi : azonnal húzódjatok le a zsilipbe, mert hatalmas fölleg közeledik onnan Dorozsma felől. Szétnéztek, de Pista bácsi már hirtelen el is tűnt a kocsiról, nem látták seholsem. Antal bácsiék csakugyan lehajtottak a zsilipbe, amely úgy-ahogy megvédte őket. Szörnyű nagy vihar, tátorján kerekedett. Szakadt az eső, Nagyemböréket is majdnem kivetette a zsilipből. Egyszerre csak kisütött a nap. Előbújtak. Látták ám, hogy Pista bácsi nagyon megviselten kerül elő. Olyan beteg lett, hogy mozdulni sem tudott. A táltosokkal, egy másik ellenséges táltosbandával verekedett meg, megvívott velük. Legyőzte őket, és így Tápé faluja is megmaradt. Odahaza Nagyembör Kata ápolta. Három napig szűzlevesen tartotta, amiben az égadta világon semmi sincs. Szárazon pirítják meg a lisztet, picike sót, paprikát szórnak rá. Más változat szerint egy hétig tejet itattak vele. Mondják azt is, hogy aratás idején egyszer kint járt a földek között. Odament egyik ismerőséhez, és kérte, hogy keresztezzen, mert mindjárt vihar lesz. Ez csak elámult, mert az égen tenyérnyi felhőt sem látott. Mégis megfogadta a szavát. Pista bácsi segített neki a kévéket keresztberakni. Mikor elkészültek, a gazda megkínálta. Szépen eszegettek. Utána fölállt, körülnézett, eltűnt. Csakhamar egy bokorfelhő kerekedett. Olyan vihar tört ki, hogy mindent szétszórt. Azoknak a kereszteknek azonban, amelyeket Pista bácsi rakott, semmi bajuk nem lett. Egyszer egy este hatan voltak vele együtt emberek — hallottuk Palika Örzsétől — társalogtak. Pista bácsi megszólalt: most már menjetek haza, reggelre Rómában kell lennem. A többiek összenéztek, hitték is, nem is. Az egyik jóbarát kíváncsiságból titokban visszamaradt. Pista bácsi tudta, hogy lesik, de nem szólt oda. Kijött, bezárta a kápolnát, meg a kis hajlékát. Egyszercsak möglebbent, felhő ereszkedett hozzá, és már vitte is. Reggelre Rómában volt. A keleti táltost — mint mondottuk — a szegedi néphit sokszor egynek veszi az európai garabonciással. Mégis van némi különbség közöttük. A garabonciások felsőtanyai hagyomány szerint bűvös könyvükből jó termést tudtak a földekre olvasni. Arra a gazdára azonban, aki elutasította őket: jégesőt, 77 Kálmány L., Összeférhetetlen táltosainkról 264. 78 A magunk gyűjtéséből, Diószegi kisebb kiegészítéseivel. 96