Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Kalmár Elza (Madách Imre), Ligeti Miklós (Lechner Ödön), Lőte Éva (Mikó Imre), Lux Elek (Semmelweis Ignác), Markup Béla (Széchenyi István), Maugsch Gyula (Szamosközi István), Mátrai Lajos (Bessenyei György), Medgyessy Ferenc (Katona István), Pásztor János (Csanád vezér), Rerrich Béla—Sidló Ferenc (Hunyadi János, Guiliano Cesarini, Kapisztrán János), Stróbl Alajos (Steindl Imre, Vajda János), Szentgyörgyi István (IV. Béla, Csaholi Ferenc hősi halála), Tápai Antal (Móra Ferenc) Tilgner Viktor (Trefort Ágoston) és Vass Viktor (Pázmány Péter) — neveit, illetve eltérő anyagú, stílusú és színvonalú műveit említjük meg. A külföldi művészek közül: August Sommer (Ibi Miklós) és Rafael Monti (Pollack Mihály) szerepelnek. A felsoroltakon kívül számos plasztikai alkotás ismeretlen művésztől való, mégis a tekintélyes mennyiségű szignált arcmások révén, a kor hivatalos megrendeléseket kielégítő hazai szobrászgárdája gazdagon képviselve van a szegedi Pantheonban.

25 A gyűjtemény nagy része rutinmunkáknak tekinthető, mely a Nemzeti Emlékcsarnok siettetett létrehozásával kapcsolatos. Egyes szobrok ezért kicserélésre szorulnak. A két világháború közötti magyar szobrászat problémáival, azaz a politikaiideológiai áramlatoknak e műfajra gyakorolt hatásával foglalkozó Kontha Sándor megállapításai a kor helyi plasztikai-kultúrájára is érvényesek. A Szegedre történő megrendeléseket kielégítő fővárosi szobrászok, épp úgy, mint helyben élő kollégáik Kontha szerint „...tudták, mert egyszerűen nem lehetett nem tudni, hogy hol élnek, mi van körülöttük, s vagy beilleszkedtek, kiszolgálták a fennálló rendszert (esetleg valóban naivitást mímelve), vagy igyekeztek elzárkózni, független maradni, Г art pour Г art elveket hirdetni, mások illúziókat kergetni, a maguk módján kiutat keresni, vagy pedig felvették a küzdelmet, vállalva annak minden konzekvenciáját, a mellőzéstől kezdve az üldözésig és a tényleges megsemmisítésig. A korszak művészetét, művészeti életét, a művészetről szóló legkülönfélébb megnyilatkozásokat teljességgel átszőtte a politika, a politikus szemlélet, a politikai frazeológia."

25 E megállapítások tükröződését lesz alkalmunk tapasztalni, ha a korszak helyi plasztikai-kultúrájának alakulását tovább figyelemmel kísérjük. Egyelőre még maradva a Pantheonba került negatív szobroknál, ezek eltávolítása a felszabadulás óta — a történelmi, kulturális és művészeti szempontból egyaránt — értékesebb, modernebb, szocialista eszmeiségű művek beállításával folyamatban is van. Például : Beck András (Radnóti), Borsos Miklós (Riesz Frigyes és Haar Alfréd), Makrisz Agamemnon (Bartók), Mészáros Dezső (Ady), Mikus Sándor (Derkovits) Pátzay Pál (Katona József), Schaár Erzsébet (Vedres István), Tápai Antal (József Attila) és Vígh Tamás (Kodály) szobrai, illetve domborművei révén, melyek a közelmúltban kerültek egy-egy új plasztikai műként a Nemzeti Emlékcsarnokba. 25 Kontha Sándor: A politikai-ideológiai áramlatok hatása (különös tekintettel a szobrászatra). Művészettörténeti Értesítő, 1973. 2. sz. 113. Itt említjük meg a Pantheonban szereplő, felsorolt művészek és műveken kívül még: Aradi Zsigmond (Verancsics Antal), Braun Hadzsy (Hunfalvy János), Gárdos Aladár (Bolyai Farkas, Bolyai János), Horvay János (Petőfi Sándor), Horváth Géza (Kazinczy Ferenc), J

ulier Ferenc (Bethlen Gábor), Reviczky Hugó (Péterfy Jenő), Kuzmik Lívia (Kemény Zsigmond), Martinelli Jenő (Apáczay Cseri János), Somló Sári (Apáthy István), Székely Károly (Herman Ottó, Lóczy Lajos), Tóth István (Révai Miklós) és Turi-Jobbágy Miklós (Budenz József) — neveit, illetve portré-alkotásait. Ismeretlen szobrásztól, a Nemzeti Emlékcsarnokban tíznél több portré-emlékmű található. A szegedi múzeumba került szobrok egy részéről néhány művész nevével kapcsolatban már szólottunk. A század elejétől itt elhelyezett szobrászati alkotásokat főleg gipszből készült portrék és nemes anyagú kisplasztikák tették ki, melyekből az idők során sok tönkrement és elkallódott. Néhány ma is meglevő mű közé tartozik: Ligeti Miklós: Tudás fája (f. márvány, 1902), Szentgyörgyi István: Fahonvéd (fa, 1916.), és Beck Ö. Fülöp; Petőfi-plakett (gipsz, 1937.) c. alkotása. 11 Évkönyv 161