Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

veszeti Szabadiskolát 1919 május 15-én az akkori Bohn-féle internátusban (ma Lenin krt. 43.) Gergely Sándornak sikerült is megnyitnia. A vezetésével irányított tanfolyamon kiváló helyi szakemberek működtek közre. Az irodalom és filozófia oktatását Juhász Gyula vállalta, alakrajzot Heller Ödön, szobrászatot Gergely Sándor, az iparművészetet Raffay László tanította. Anatómiát dr. Kovács Ferenc, zeneelméletet pedig Fichtner Sándor oktatott. A foglalkozás naponta 8—12-ig és 15—19-ig tartott. A tandíjat hatvan koronában állapították meg, de a tehetséges, szegénysorsú növendékeket ingyen tanították. A szabadiskolába alig egy hét alatt több mint százan jelentkeztek felvételre. A művészeti nevelést végző szabadiskola egy hónap múlva nagyobb helyiségbe, a Mars téri felsőipariskola (ma Marx téri Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum) épületébe költözött. 1919 tavaszán a „Tűz" с folyóirat köré tömörült haladó szellemű helyi irodalmi társaság egymás után rendezte sikeres előadásait, melyeken sokszor Juhász Gyula konferált. Ilyen alkalommal szerepelt először az egyik irodalmi esten Gergely Sándor (1888—1932) is. A hódmezővásárhelyi születésű, fiatal, tehetséges szobrászt Juhász Gyula is igen nagyra becsülte, kiállításokon szereplő műveiről mindig elismeréssel írt.

25 1920 elején egy verset is ajánlott neki.

26 Kölcsönös tiszteleten alapuló baráti kapcsolatuknak ezenkívül szép bizonyítéka az a bronzszobor, melyet Gergely Sándor ezidőben mintázott Juhász Gyuláról. A költő szoborportréját — Eidus Bentianné ajándékaként — ma a Móra Ferenc Múzeum őrzi. Juhász Gyulához kötődik még Gergely Sándornak egy linómetszete, mely a neves poéta 1919-ben megjelent „Ez az én vérem" с verses füzetének fedőlapját díszíti. Itt jegyezzük meg, hogy Gergely grafikai tevékenysége során számos ex-librist készített, melyeken a felmagasztalt munka és a társadalmi kollektivitás gondolata fejeződik ki. A szegedi képzőművészet tanácsköztársasági korszakáról általában megállapítható, hogy e történelmi jelentőségű időszak szegedi művészeti eseményeinek motorja Gergely Sándor volt.

27 Az első világháborút végigkatonáskodta, majd Szegeden telepedett le, hogy itt a 19-es művészeti események leglelkesebb embereként dolgozzon. Gergely nemcsak nagy energiájú szervező volt, hanem fáradhatatlan alkotóművész is. Barátja és harcostársa, Juhász Gyula 1918 nyarán így jellemezte őt és alkotásait: „Gergely Sándor azok közül a robosztus fiatalok közül való, akik egy eljövendő, a mainál egészségesebb és öntudatosabb magyar képzőművészet úttörői... Mámor és ritmus él a dolgaiban, a táncosnő figuráiban, a büsztjeiben, a rajzaiban éppen úgy, mint a szobraiban. Közeli rokonságot tart a komolyabb expresszionista törekvésekkel, de a Boccioni-k túlzása nélkül."

28 Gergely Sándor nemcsak Szegeden lett ismert, hanem Budapesten is hallatott magáról. A magyar aktivisták híveként, a Kassák Lajos vezette MA-ista csoport tagjaként részt vett pesti kiállításaikon is. Itt szerepelt művei közül kiemelkedik egy márvány torzó és a „Tabu" с szobra, mely a szegedi múzeumba került. „Anya és gyermeke" с kisbronzát annak idején Petrovics Elek szerezte meg a Szépművészeti Múzeum számára, az utóbbi években pedig két plakettja és a „Táncosnő" с bronzszobra a Nemzeti Galériába jutott. Néhány sikeres alkotása — mint pl. a felesége portréja — magántulajdonban lappang. Műveit vizsgálgatva úgy találjuk, hogy Gergely alkotásaiban az elementáris súly által lenyűgözött tehetetlen erő és a betel25 (Juhász Gyula) J.Gy.: Gergely Sándor. Délm. 1918. jún. 29.; Irodalmi est. Délm. 1919. jan. 8. 26 Juhász Gyula: Gergely Sándornak (vers). Délm. 1920. febr. 15.; Juhász Gyula összes versei. Bp. 1959. 536. 27 Megalakult a Szegedi Képzőművészek Szakszervezete. Délm. 1919. áprl. 27.; Szegedi Művészeti Szabadiskola. Délm. 1919. áprl. 21. 28 (Juhász Gyula) J. Gy.: Gergely Sándor. Délm. 1918. jún. 29. 109