Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Szegednek az egyetemes művészettel való századvégi „kapcsolatáról" csak áttételesen, inkább az ízlés, a képzőművészeti műveltség vonatkozásában beszélhetünk. Külföldi mesterektől származó képző- és iparművészeti alkotások kerültek ide a műgyűjtő-családok fejlett esztétikai igényességéből. Az 1899-ben kaput nyitó Városi Múzeum képtárába jutott néhány századvégi nagy magyar mester alkotása, Munkácsy, Fadrusz, Zichy és Csontváry személyes kapcsolatba is került Szegeddel. A millenium után megalakult Szegedi Képzőművészeti Egyesület vidéken itt rendezett először országos jellegű kiállítást. Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy építészeti vonatkozásban a hazai eklektika legegységesebb városképe az árvizet követő rekonstrukció során Szegeden alakult ki, úgy a XX. századba lépő Szegedre is minden tekintetben az átalakulás, a megújulás lesz jellemző. Olyan nemzetközi hírnévre szert tevő festők és szobrászok is indulnak el az új század első évtizedében Szegedről, mint a Párizsban letelepült Csáky József, valamint a Bauhaus magyar vezéralakja, Moholy-Nagy László és barátja, a Berlinbe emigrált Gergely Sándor, aki a hazai aktivista művészek sorába tartozott. 85