Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Endre Béla halála után 1950-ben Vásárhelyen, 1951-ben Budapesten, majd 1958-ban ismét a Tornyai János Múzeumban rendeztek a művész képeiből emlékkiállítást.

81 A festő 100 éves születési évfordulója alkalmából — 1970-ben —, minden eddiginél nagyobb Endre-kiállítást hoztak létre Vásárhelyen. Ezt a tárlatot a Móra Ferenc Múzeumban és a Nemzeti Galériában is bemutatták.

82 Endre Béla munkásságát többen méltatták. Ezek közül László Emőke tanulmányából idézünk : „Életműve — írja —, nemcsak a XX. század első negyedének hazai stílustörekvései között magányos, hanem az eszmeileg hasonló törekvésű alföldi festőtársaitól (Tornyai, Koszta, Rudnay) is elválasztja őt szelíd természete, másfajta festői kultúrája. Halk, lírai megfogalmazója a jellegzetesen magyar festészet kialakítására irányuló szándéknak. Emellett ő az, aki talán széleskörű műveltségéből, talán az alkatából eredően, az alföldiek közül legjobban megérti a kor modernebb festői irányzatait."

83 E megállapítás megegyezik azzal a véleményünkkel, hogy az alföldi művészet a század elején — bár eddig nem helyeződött különösebb hangsúly reá — kettős karaktert mutat : Tornyai, Koszta, Rudnay mélyzengésű, komor festészetével egyidejűleg bontakozik ki és a későbbiek során is ezekkel együtt tart, sőt kiegészíti amazok sötét tónusát egy lírai, derűs hangvételű helyi jellegű piktúra : Nyilasy Sándor, Károlyi Lajos és Endre Béla munkássága által reprezentált festészet. Az alföldi táj szépségeit, komorságát, népének örömét-bánatát poétikus vagy drámai módon ábrázolva teremtették meg a délalföldi festészetet a különböző alkotói karakterű mesterek — együttesen. Híres szegedi műgyűjtő-családok A XIX. század végére jelentőssé vált a helyi műgyűjtés is, melynek fejlődését nem hagyhatjuk említés nélkül. A szegedi műgyűjtés kezdetei a reformkor idejére nyúlnak vissza, melyről Bálint Sándor „Szeged városa" с könyve is említést tesz. Többek között Schaeffer Ádám

M vaskereskedő házának fényes berendezését emeli ki. A copf-stílusú házat, melyet nemrég bontottak le, Vedres István tervezte (1809), Schaeffer szobáinak rózsafából díszített padozatait párizsi szakmunkások készítették. A mennyezetfestmények holland művész nevéhez fűződtek. A bútorzat és egyéb berendezés szintén nyugati mesterektől származott. Szép ötvösmunkákat, valamint meisseni és altwien-porcelánokat is őrzött ; Ferancia és holland képek mellett állítólag egy Rubens-festménye is volt. Schaefferen kívül — a már említett — Vedres István szegedi építész és Korda János

85 48-49-es nemzetőr ezredes műgyűjtő famíliáját kell elöljáróként megemlítenünk. A későbbiek során, a század második felétől kisebb helyi gyűjteményekrőL mint pl. Kováts István szegedi építőmester műtárgyairól szerezhetünk tudomást. Már ő előtte Krebsz Mihály vaskereskedőnek — Rákosi Nándor festőművész atyja81 (Szegi Pál) Szegi: Endre Béla emlékkiállítása. Szabad Művészet, 1950. 444.; (Székely Zoltán) Székely: Endre Béla emlékkiállítása. Szabad Művészet, 1951. 133. 82 Endre Béla emlékkiállítása. 1958. Tornyai János Múzeum, Hmvhely. Katalógus. 1958. Katalógus. 1958. Bev. : Kiss Lajos.: Endre Béla emlékkiállítás. 1870—1928. Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Móra Ferenc Múzeum, Szeged. Katalógus. Bev.: László Emőke.; Szelesi Zoltán: Endre Béla emlékezete. Délm. 1970. nov. 15. 83 László E.: i. m. 219.; Lásd még: László Emőke: Endre Béla, Corvina, 1973.; Szelesi Zoltán: Az Alföld festő-lírikusa. Könyv Endre Béláról. Délm. 1974. febr. 20. 84 Bálint S.: i. m. 92. 85 A Korda-örökösök adományaként került 1861-ben a szegedi múzeumba Joó Ferenc: Korda János arcképe. 79-