Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Az árvíz után a helyi tehetségek egyik felismerője, Beck István művészetpártoló városi tanácsnok volt. Neki köszönhető Gabara Vince, Tóth Molnár Ferenc és Fancsali Nagy János szegény származású fiatalok felkarolása. Bár mostoha körülményeik miatt egyikük művészete sem tudott teljesen kibontakozni, mégis meg kell emlékezni róluk. Gabara Vincze (1853—1890-es évek) egy helybeli csizmadia fia volt, akit tanácsi költségen a hetvenes években a Mintarajztanodában, majd Münchenben tanítottak. Stúdiumait azonban mindkét helyen megszakította, hiányzott a kitartása. Külföldről hazatérve nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, noha Tisza Lajost fénykép után ábrázoló szénrajza (1880) tehetséget mutat.

48 Élete — melynek anekdotikus vázlata Móricz Pál könyvében (1913) megjelent —, utóbb teljesen tönkrement. Említett rajza a helyi múzeumban található. Jóval eredményesebb festőnek számít nála Tóth Molnár Ferenc,^ (1867—1936), aki a nyolcvanas évek végén bukkant fel Szeged környékéről, mint tehetséges szatymazi parasztgyerek. Előbb Kacziány Ödönnél tanult, majd a város őt is Budapesten és Münchenben képeztette tovább. 1891-ben — Munkácsy pártfogására —, a tanács megbízásából tizenegy portrét másolt, illetve festett meg az 1825—1872 között hivatalban levő szegedi polgármesterekről és helyi közéleti férfiakról (Szilber József, Kiss József, Lengyel Pál stb.). Ezek a képek a Móra Ferenc Múzeumban vannak. Tóth Molnár főművének a „Tanyai temetés" (1900) c. nagyméretű festménye tekinthető, mely a helyi képgyűjtemény kedvelt darabja lett. A művész a századfordulót követően — a szegedi Kálvária-stáció ábrázolásainak megfestése után — Berlinbe költözött, ahol ott bekövetkezett haláláig termékeny tollú illusztrátorként dolgozott. A kor nyárspolgári életének fonákságait karikírozzák rajzai. Több százra menő tusrajza és színes plakátterve, valamint a még itthon készült festményeinek jelentős része a szegedi múzeumba jutottak. Az egykori „tanyai festő" pályájával legutóbb Habermann Gusztáv foglalkozott. Mint Tóth Molnár, úgy a kisteleki születésű Fancsali Nagy János (1883— 1908)

50 is külföldön próbált szerencsét, de eredménytelenül. Fancsali Nagyot bognár édesatyja küldte Szegedre inaskodni. Ügyes rajzai megragadták a tehetségpártoló Beck István figyelmét, s ezt a fiatalembert is — mint korábban Tóth Molnárt — előbb a fővárosban (1901), majd Bécsben és Münchenben taníttatta. Akadémiai képzését Gabarához hasonlóan Fancsali Nagy sem fejezte be. Miután Párizsban is megfordult, visszatért Szegedre, de megbízások híján itt sem sokáig tartózkodott. Kecskeméten igyekezett megélni, ahol portrékat, tájábrázolásokat és a város számára történeti képeket festett. Ezt követően ismét külföldre ment és egészen fiatalon, huszonöt éves korában Párizsban hunyt el. Szegeden levő festményeiről, ill. rajzairól nem tudunk. 48 írod.: SzH 1881. szept. 3.; Budapesti Hírlap, 1910. márc. 20.; Somogyi Miklós: Magyarok a müncheni képzőművészeti akadémián. Művészet, 1912. 184.; Móricz Pál: Régi magyar élet. Bp. 1913. 128—132.; Újlaki Antal: Tisza Lajos és Szeged, é.n. 176. 49 írod.: SzN 1887. júl. 12.; SzN 1891. febr. 27., máj. 12.; SzN 1892. febr. 7., 25.; SzH 1892. márc. 4.; 1893. máj. 12., júl. 4.; 1894. júl. 22., dec. 16.; 1897. dec. 7.; 1898. dec. П., 1899. febr.17.; SzN 1900. júl. 19.; SzH 1901. Jan. 13.; Kulinyi Zs.: i. m. 484, 486.; Kiss F.—TonelliS.—Sz. Szigethy V.: Szeged. Bp. 1927. 318.; Sz. Szigethy Vilmos: A régi Szegedből az újba. Szeged, 1936. 58.; Lásd még: a Szeged Városi Múzeum történelmi képtárának naplóját, mely az 52—64. ltsz. alatt feltünteti a Tóth Molnár Ferenc által festett portrékat (Kiss Károly, Szilber József, Kiss József, Lengyel Pál, Wöber György, Gamperl Alajos, Taschler József, Réh János, Szilber Bérezi Antal, Gerencsér János, Aigner Rengey Ferdinánd, Babarczy Antal és Kárász Anna); Habermann Gusztáv: A tanyai festő. Tóth Molnár Ferenc élete. Somogyi - könyvtári műhely, 1974. I. sz. 51—66. 50 Szendrei János—Szentiványi Gyula: Magyar Képzőművészek Lexikona. Bp. 1915. 464. 64