Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

volt, így a város példamutató művészpártolása joggal váltotta ki a budapesti sajtó — helyileg nyugtázott — elismerését.

43 A szegedi tulajdonba került „Honfoglalás"-vázlatot az itteni közönség nagy érdeklődéssel várta. A festménnyel ezidőben sűrűn foglalkoznak a szegedi újságok, de a képet egyelőre csak néhány benfentes, hivatalos személy tekinthette meg. A „Honfoglalás" színvázlata ugyanis ideiglenesen Budapesten a Műcsarnokban volt elhelyezve, ahol az ígért átdolgozásig — Munkácsy megbízásából — Telepy Károly őrizte.

44 A szegediek nehezen várták, mikor kerül az új kultúrpalota dísztermében kiállításra a művész impozáns alkotása. Viszont a kép szerződés szerinti — 1897 május 1-i — átadása egyre késett. A mester felesége levélben értesítette a Tanácsot, hogy Munkácsyt közbejött betegsége megakadályozta a „Honfoglalás" átfestésében, és hogy azt a tervezett időpontra befejezze. De megígérte, hogy amint férje jobban lesz, a városnak tett ígéretét teljesíteni fogja.

45 Munkácsy felépülésére azonban, sajnos egyre kevesebb remény volt. Betegsége súlyosbodott s a művész ideggyógyintézetbe került. Erre való tekintettel a város közgyűlése úgy döntött, hogy befejezetlenül is hajlandó a vázlatot átvenni, és a kikötött vételárat sem csonkítja. Határozatát közölte Munkácsynéval, aki Telepy Károlyt felkérte, hogy a festményt szállíttassa Szegedre és a városnak adja át.

46 1897 júniusában érkezett meg a fahengerre felgöngyölt alkotás, melyet 25 000 Ft. értékű biztosítás mellett, ideiglenesen a városi titkos levéltárban helyeztek el.

47 Nem sokkal később átvitték a Kultúrpalotába, ahol Telepy a nagy vásznat rámára feszítette, s megtisztította. A kiállításra kész „Honfoglalás"-t a múzeum dísztermében, vasárnap délelőttönként mutatták be a szegedi közönségnek.

48 A következő évben, 1898 nyarán, Szegedre került a „Honfoglalás" nagy kompozíciós szénvázlata is, amelyet Munkácsyné a be nem fejezett olajvázlat „kiegészítéseként" a városnak adományozott. A festmény tanulmány-alakjait ábrázoló kartonlapok három ládában érkeztek Párizsból.

49 A rajzok megfelelő összeillesztése és vászonra ragasztása után közel olyan jelentős méretűvé (196x600 cm) alakult a szénvázlat, mint a kultúrpalotában levő terjedelmes „Honfoglalás"-kép. Említettük, hogy a „Honfoglalás" nagy színvázlatának megvásárlási terve nem váltott ki egyhangú helyeslést Szegeden a tanácsbeliek részéről. A kép megszerzését a közgyűlés tagságának mintegy háromnegyed része javasolta, a többiek viszont ellene szavaztak. E kettőség művészeti kérdésekben később is kifejezésre jutott, midőn a szegedi képtárat megtervezték a Kultúrpalotában és — többek között — a Munkácsyné által ajándékba kapott szénrajz sorsa felett kellett dönteni. „Az egyik szegedi tanácsúr még a százforintos képrámát is sajnálta ettől a kartonra rajzolt hatalmas szénvázlattól, — mely szerinte — kirívna ama becses társaságból, ahol az a kitűnő Andrássy-kép is függeni fog. Össze kell tekercsbe göngyölni s aki tanulni akar róla valamit, az előkeresi azt majd a lomtárból is."

50 Voltaképpen Szegeden is a „Honfoglalás" eszmeiségét sovinisztának érző történetszemlélet hallatta hangját úgy, mint Budapesten, midőn ellenezték a festmény elhelyezését a parlamenti ülésteremben. Viszont a múltat romantikusan elképzelő népi közönség befogadta a képet. A város 13 SzN 1895. nov. 23—24. 44 A Honfoglalás képe (Munkácsy vázlata). SzH 1896. febr. 16. 45 Munkácsvné levele Szegedhez. SzH 1896. dec. 6. 46 SzN 1897. ápr. 27. 47 SzN 1897. jún. 6. 48 SzN 1897. júl. 8. 49 Munkácsy-vázlat jelenetei Szegeden. SzH 1898. szept. 8.; SzN 1898. szept. 8. 50 Szegedi képtár rendezése. SzN 1899. márc. 3. 47