Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

ezt a munkát.

27 A mi célunk, hogy bemutassuk mindazt, ami Munkácsyval szóbanforgó képével és Szegeddel kapcsolatban kimutatható. Magyarországi tanulmányútjáról Munkácsy 1891 október végén tért vissza Párizsba, „...s októbertói áprilisig egyfolytában dolgozva a kép kartonját és végleges tervét elkészítette."

28 E nagyméretű szénvázlata később Szegedre került. Kartonja alapján kezdett terjedelmes vásznának megfestéséhez, ezért ennek jelentőségére ki kell térnünk. Tulajdonképpen e kompozíciós szénrajzán

29 sikerült eddigi elképzeléseit összefoglalnia. Művének tartalmi és formai vonatkozásai ezen kristályosodtak ki. Az eddigi kisebb színvázlatain csak alakítgatta a témát, s figurái jelzésszerűen voltak ábrázolva. Nagy szénvázlatán viszont az alakokat jellegzetes típusokká fejlesztette. Ezzel egyidejűleg képének tömegeit szerkezetileg csoportosította, így a megjelenítés hatásosabbá és nagyszabásúbbá vált. A szénvázlat felépítésileg általában egyezik a befejezett festménnyel, némi eltérés azonban megfigyelhető közöttük. A háttérben lévő kisebb alakok száma pl. jóval kevesebb a vázlaton. Az Árpád mögötti előkelőségek társasága sem oly tömbszerűen zárt hatású, mint a festményen. A szénrajzon a vezéri sátor helyett egy domb magaslik, s ennek tetején — eléggé halványan — álló vagy lovon ülő harcosokat s néhány fatörzset látni. A festmény bal oldalán a tömeg mögött hiányzik egy, a vázlaton meglévő magas fa, amelyre viszont a kompozíció kiegyensúlyozottsága miatt szükség volna. Szerkezetileg és eszmeileg eléggé lényeges, hogy a hódolók köréből hiányzik az Árpád előtt mélyen meghajló, karjait széttáró követ alakja. Megfigyelhető, hogy ennek az alaknak pontos elhelyezése, — vagy éppen mellőzése — Munkácsynak sok gondot okozott, mert felvázolását két helyen is eredménytelenül kísérelte meg. Összbenyomásként megállapíthatjuk, hogy a szegedi nagy szénvázlat levegősebb, áttekinthetőbb, ennél fogva nyugodtabb hatású, mint az erről készült, de elrészletezett, stafázsszerü alakokkal, fegyverekkel, zászlókkal zsúfolttá tett alkotás. Mint tudjuk, Munkácsy megfeszített erővel dolgozott a „Honfoglalás"-on, melyet végülis egyre súlyosbodó betegségével küzködve, 1893 tavaszán fejezett be. A majdnem teljesen kész műről a szegedi lapok is hírt adtak.

30 A festményt méltató sorokon kívül azonban hangot kapott az az ellentét is, mely a kép felsőházi ülésteremben való elhelyezése miatt Tisza Lajos és az Országházat tervező Steindl Imre között támadt.

31 A vitát a helyi újságok is a kettejük esztétikai nézeteltérésével magyarázták, pedig emögött politikai tendencia volt. Munkácsy a kész képet 1893 májusában bemutatta a párizsi Szalonban is — Rákosi Jenő küldött róla tudósítást. Helyi vonatkozásban a „Honfoglalás"-t — a kép Budapestre kerülésekor — Bartos Fülöp méltatta, aki nemcsak a Szegedi Híradóban megjelent cikkében, hanem a Dugonics Társaságban tartott előadása alkalmával is részletesen elemezte és hangsúlyozta a festmény eszmei és művészi érdemeit.

32 Munkácsy alkotását azonban mind a francia, mind a hazai kritika általában elmarasztalta. A bírálat politikai szempontból a honfoglalók és a behódolok közötti megkülönböztetést, hangsúlyozottan a magyarok javára, sovinisztának tartotta. Művészileg pedig azt a törekvést kifogásolták, 27 Bényi László: A „Honfoglalás" a Műcsarnokban. Szabad Művészet. 1952. 9. sz. 410—413. 28 Végvári L.: i. m. 233. 29 „Honfoglalás". Nagy kompozíciós vázlat. Párizs, 1892. Szénrajz, papírlapokon, melyek egymáshoz vannak illesztve és vászonra ragasztva. 196x600 cm. Jelzés nélkül. Móra Ferenc Múzeum, Szeged. Adomány, 1897. M M.-nétől. Ltsz.: 50 548. 30 Munkácsy Honfoglalás-a közel van a befejezéshez. SzH 1893. márc. 3. 31 Munkácsy képe az országházban. SzN 1893. márc. 23. ; A „Honfoglalás" veszedelme. SzH 1893. márc. 23. 32 Bartos Fülöp: Munkácsy Honfoglalás. SzH 1894. márc. 25. 44