Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)
1876 nyarán — közel félszázados múltra visszatekintő helyi társadalmi mozgalom eredményeként — állították fel városunkban az Izsó Miklós (1831—1875) és Huszár Adolf (1843—1885) alkotta Dugonics-szobrot, „...mely nemcsak hazai viszonylatban szép, hanem Európa számos korabeli emlékműve sorában is méltán megállja helyét." 44 A szobor eredetileg közvetlenül a mai központi egyetem (akkor reáliskola) előtt állott, mostani helyére az árvíz után került. Kultúrtörténeti adat, hogy az 1876-ban Szegeden megnyílt Országos Ipari- és Mezőgazdasági Kiállítás arra ösztönözte a művelődés élenjáróit, hogy egy helyi iparmúzeumot hozzanak létre. Nem sokkal ezután, ha szerény keretek között is, de 1878ban megteremtődik az „első képtár" Szegeden. A reáliskola egyik termében elhelyezett, 23 festményből álló kis képgyűjtemény Irinyi Sándor (1840—1892) rajztanár 45 lelkes kezdeményezése volt, midőn azonban áthelyezték Pécsre, a főleg saját műveiből álló képtárat Irinyi 1880-ban magával vitte. Bár a múlt század első felében a helyi festők és szobrászok neve a város határán belül volt ismert, a szabadságharc utáni időszakban már több olyan művészt említ hetünk, akik Szegeden kezdtek dolgozni, és színvonalas alkotásaikkal országos viszonylatban is megálltak helyüket. Ezek közé tartozott: Rákosi Nándor, Landau Alajos és id. Vastagh György. Valamennyien a bécsi akadémián kezdték tanulmányaikat. Életükben — Landaut kivéve — közös mozzanat volt, hogy fiatalon résztvehettek a szabadságharcban. Munkásságukban általában á reformkorban divatos portréfestés helyet most már a romantikának megfelelő történelmi tabló, a keleti téma és a népi életkép jut vezető szerephez. Szegeden és a környékbeli Szatymazon élte le jobb sorsra érdemes életét Joó Ferenc (1823—1880), 46 aki egy helybeli szabómester fia volt. Miután a festészet alapfogalmait itthon, Vastagh Sándor János keze alatt elsajátította és az egri Pyrker-képtárban másolásokkal gyakorlatot is szerzett, komolyabb tanulmányait — a Zsótércsalád támogatásával — 1842-től kezdve Bécsben, az akadémián és Münchenben végezte. A 48-as szabadságharcban közlegényként szolgált, utána hazatérve szülővárosában, Szegeden telepedett le. Hamarosan megnősült és a „Sánc-parton", a mai Zrinyi utcában épült földszintes házában rendezte be műtermét. A vagyonosabb szegedi polgárok arcképein kívül megrendelés szerint festett a templomzászlókra szentképet s nem ritkán a helybeli iparosok, kereskedők számára cégtáblát is. Talán az ő munkájának tekinthető az az 1866-ban készült, kékfestőműhelyt ábrázoló tábla, melyet ipartörténeti dokumentumként a szegedi múzeum őriz. — Felesége halála (1863) végzetes törést jelentett Joó Ferenc életében. Bánatában inni kezdett. A művész tragédiájához az is hozzájárult, hogy Ilonka nevű leánya — Móra Ferenc feljegyzése szerint — atyja akarata ellenére az akkor még ismeretlen Dankó Pistához ment feleségül. 47 „Joó piktor" — ahogy nevezték — végül is eladósodva, magára hagyatva halt meg. A helyi múzeum őrzi fiatalkori önarcképét, (1840) egy nőábrázolását (1844) s néhány későbben készült portréját (Szeless József, Korda János, Kováts István és neje képét). Joótól még ismeretes a Zsótér Jánost és feleségét ábrázoló portré, pár arckép a Zombory-család tagjairól, egy Madonna-kép (Bálint Sándor tulajdonában) továbbá a csengődi Dankó-relikviák közt levő festményei. 44 Soós Gyula: A szegedi Dugonics-szobor. Művészettörténeti Értesítő. Bp. 1957. 2—3. sz. 206. 45 Az első képtár Szegeden. SzH 1878. jún. 26.; A Szegedi Állami Főreáliskola Értesítvénye, az 1894—95-ik tanévről. Szeged, 1895. 147—148.; Lyka K.: i. m. 89, 144, 212. 46 írod.: SzN 1880. szept. 26.; SzH 1891. okt. 28.; Reizner J.: Szeged története. III. 407.; Czimer Károly: A Szeged Belvárosi Kaszinó százéves története (1829—1929). Szeged, 1929. 172—173, 175.; Lyka K.: i. m. 37, 87.; Bálint S.: i. m. 96.; Szelesi Zoltán: Joó piktor rossz sorsáról. Délm. 1955. dec. 30.; Szelesi Zoltán: Régi szegedi festők. Tiszatáj, 1957. dec. 47 Szegedi Városi Múzeum Szépművészeti Osztály lajstroma: 63. sz. 30
