Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

valóságot struktúrájára bontó képeket téri, formai összefüggéseikben kell szemlélniük. A műélvezés ez esetben a nézőktől hatékony érzelmi, értelmi erőfeszítést kíván, hogy önön tudatukban egy lényegében igazabb világot teremtve újra alkossák azt a naturális látványt, amit a festők képeiken elemeire osztottak fel. A kiskundorozsmai Veres 1942 óta él Szegeden. Előbb gépésztechnikumot végzett, és egy évig dolgozott. Ezt követően a Szegedi Pedagógiai Főiskolára került, és itt Vinkler László irányításával 1959-ben fejezte be tanulmányait. Már főiskolásként kiállított és plakátpályázatokon vett részt, ahol két ízben díjat nyert. Rendszeresen 1958-tól szerepel a helyi művészek kiállításain.

375 A szegedi festők, szobrászok Nemzeti Galériában rendezett 1967-es tárlatán grafikáival („Gyermekkor", 1966) vett részt.

376 Első önálló kiállítását 1969-ben a Móra Ferenc Múzeumban hozta létre.

377 Veres grafikusi keménységű, hol harsogó színkontrasztokkal, hol fehér-feketén megoldott, ellentétes érzelmeket kiváltó allegorikus kompozícióin a dráma és a líra váltakoznak, ha úgy tetszik „perelnek" egymással. Alkotásainak némelyikével („Inferno", 1967) szorongásos, bizarr érzést kelt bennünk. A témái olykor nem kisebb dolgokat vetnek fel, mint az emberiség tovább élésének, vagy pusztulásának eldöntését. Egy-egy ábrázolása a civilizációtól való érintetlenséget sugározza („Csend", 1968), mely felkelti a mai kor emberében a természet utáni nosztagliát, illetve a harmónia, a béke, a munka utáni vágyakozást („Örök ének", 1966). Veres Mihály „...a szürrealizmus egy vállfaját műveli —jegyzi meg Akácz László —, azt a kevesek által követett irányzatot, amely különösképpen jól mutatja a kubista elemek elvont formáinak továbblépését... A majd minden képéről felénk nyúló ágcsonkok, még a legtöbb fájdalmat mutató változatukban is elárulnak valamit a művész hitéről az újrakezdés lehetőségében."

378 Az elmúlt évek óta az itteni nyári, téli és délalföldi tárlatokon, valamint a szegedi művészek 1970-es odesszai és szabadkai kiállításain Veres művei („Cantata", 1970) is bemutatásra kerültek.

379 A helyi Sajtóház klubjában 1970 tavaszán, Balassagyarmaton 1973 decemberében, Szegeden pedig 1975-ben, a JATE KISZ klubjában állította ki alkotásait.

380 A Pappal és Veressel együtt említett, náluknál fiatalabb Zoltánfi István (1944—) „...képeit — jegyzi meg Kulka Eszter — a klasszikus formatisztaság és a metafizikus tartalom egyaránt jellemzi. Csönd és mozdulatlanság árad ezekből a festményekből a horizont alatt és fölött vöröslő baljós kis napkorongtól, a majd minden képén megtalálható vázáktól és edényektől és figuráitól még akkor is, ha azok egymást takaró síkban, egymásba áttűnve helyezkednek el a klasszikus teret montázs-szerűén bontva."

381 A deszki születésű Zoltánfi művészet iránti hajlama korán megnyilatkozoztt. Tizennégy éves, amikor megnyeri a Népszabadság gyermekrajz pályázatát és középiskolásként a Műszaki Egyetem Klubjában állít ki. Ellent375 Szegedi Képzőművészek Kiállítása. 1964. Katalógus. Bev.: Szelesi Zoltán. 376 Szegedi Képzőművészek Tárlata. Magyar Nemzeti Galéria. Bp. 1967. Katalógus. Bev.: D. Fehér Zsuzsa.; D. Fehér Zsuzsa: A szegedi képzőművészet problémái a budapesti kiállítás tükrében. Tiszatáj, 1967. 12. sz. dec. 1185.; Szelesi Zoltán: Szegedi Képzőművészek Tárlata a Nemzeti Galériában. Művészet, 1968. 1. sz. jan. 21. 377 Akácz László: Veres Mihály kiállítása. Délm. 1969. febr. 4. 378 Akácz László: Veres Mihály kiállítása. Délm. 1969. febr. 4. 379 Szegedi Téli Tárlat: 1966—1975. Katalógus.; Szegedi Nyári Tárlat: 1968—1975. Katalógus.; Délalföldi Tárlat: 1970—1973. Katalógus.; Szeged. Dokumentációs és Képzőművészeti Kiállítás. Odessza, 1970. Katalógus. Bev.: Tóth Béla és Szelesi Zoltán.; Szabadkai és Szegedi Művészek I. Közös Kiállítása. 1970. Katalógus. Bev.: D. Fehér Zsuzsa. зев Veres Mihály kiállítása az Űjságíróklubban. Délm. 1970. ápr. 30.; Szegedi festők vidéki látogatásai. Délm. 1973. dec. 2. 381 Kulka Eszter: Zoltánfi István. Délm. 1968. aug. 8.; Tiszatáj, 1971. márc. 3. sz. 281—283. 320