Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

bakerülő öt festő, négy grafikus és két iparművész különböző műfajú és törekvésű alkotásai példázzák. Aki szereti a természet naturális szépségeit és nem igényli a látvány szubjektív átköltését, az maradéktalanul képes élvezni olyan reális szemléletű alkotásokat, mint amilyenek Szabó Miklós (1914) akvarelljei. Ő ugyanis fontosabbnak tartja a józan valóságlátás szerinti komplikálatlan ábrázolást, mint a fantázia szövevényes álomvilágának asszociatív elemekkel történő Szabó Miklós: felidézését. A mesterségbeli határozottsáTanyahajó. 1963. akv. 35x45 cm. Mgt. got, a hagyományos eszközökkel való képépítés biztonságát ugyancsak többre becsüli, minta klasszikus művészet értéknormáit elvető, avantgárdé szellemű formakísérleteket. Ennek kapcsán hangulatrögzítő művei („Traktor a fényben", 1963.) inkább megnyugtatóan gyönyörködtetnek, semmint valamiféle izgalmat okozó érzelmigondolati áramütést keltenének. A tordai születésű Szabó, a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként szerzett rajztanári oklevelet. Másfél évtizeden át különböző intézményekben művészi, nevelési és irányító tevékenységet folytatott, majd a Szegedi Tanárképző Főiskolán működött. 1963-ban és 1965-ben önálló kiállítása volt Szegeden.

289 Több külföldi tanulmányutat tett és elnyerte a rajztanárok Székely Bertalan-díját (1965). A szegedi képzőművészek Nemzeti Galériában rendezett 1967-es tárlatán akvarellokkal („Csónakok a Tiszán, 1963.) vett részt. Szabó Miklós világos koloritú természet-portréi tájegységileg bár igen változatosak, mivel a szelíd ívű Tisza-parttól kezdve, a romantikus hatású tátrai tengerszemig, gyorsan futó ecsetjével sok tájrészletet megörökített; mégis ezeknek nem a földrajzi kuriozitásuk a döntő, hanem éppen úgy, mint egy-egy csöndes udvarbelsőjének vagy felülről nézett geometrikus háztetősorának, — elsődlegesen a mindent betöltő fény és árnyék gyakorlottan kezelt variáció-gazdagsága ad nyomatékos hangsúlyt. Akvarelljeinek ezüstös tónusokká nemesedő választékos színkultúrája leginkább a szabadtéri játékok környezetét elénktáró lapjain konstatálhatok. Zöld lombú vegetációkat és napsugaras kikötőket frissen megjelenítő képei kedélyemelő értékűek. Szabó az itteni nyári tárlatokon, a rajzpedagógusok országos kiállításain, valamint a Szegedi Tanárképző Főiskola művésztanárainak régebbi és újabb bemutatkozóin szerepelt („Hegyoldal", 1970).

291 Újabban létrehozott dekoratív hatású olajtemperáival, a síkban-komponálás irányában végez kísérleteket. A szegedi képzőművészek modern törekvésű képviselőiben, így a váratlanul 289 (Szelesi Zoltán) Sz. Z.: Szabó Miklós tárlata. Délm. 1965. nov. 21. 290 Szegedi Képzőművészek Tárlata. Magyar Nemzeti Galéria. Bp. 1967. Katalógus. Bev.: D. Fehér Zsuzsa.; D. Fehér Zsuzsa: A szegedi képzőművészet problémái a budapesti kiállítás tükrében. Tiszatáj, 1967. 12. sz. dec. 1185.; Szelesi Zoltán: Szegedi Képzőművészek Tárlata a Nemzeti Galériában. Művészet, 1968. I. 21. 291 Szegedi Képzőművészek Kiállítása. Szeged, 1964. Katalógus. Bev.: Szelesi Zoltán.; Szegedi Nyári Tárlat: 1966, 1969. Katalógus. Szegedi Állami Tanárképző Főiskola képzőművész tanárainak kiállítása. Szeged, 1965. Katalógus. Ep.: Szelesi Zoltán.; A Szegedi Tanárképző Főiskola Rajztanszéke 111. Képzőművészeti Kiállításának Katalógusa. Szeged, 1967. Előszó: Fischer Ernő.; A Szegedi Tanárképző Főiskola Rajztanszéke IV. Képzőművészeti Kiállításának katalógusa. Szeged, 1970. Előszó: Balogh Jenő. (u. itt: Szabó Miklós: „A reneszánsz szellemi arculata és az olasz nagymesterek műhelyeiben kialakult művészeti nevelés" с tanulmánya.). 296