Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)
Vincze András festó' és grafikusi működésének elején alkotott képein az alföldi mesterek hatásának nyomai fedezhetők fel. Érzelmeinek hullámzó váltakozása szerint egyszer magányos tanyákat („A feles tanyája", 1947), csöndes utcarészleteket vagy pihenést nyújtó parkokat örökít meg; másszor pedig az indulat heve az élet feszült jelenségeinek visszaadására sarkallja („Pincelakók", 1959). Közölnivalójának megfeleló'en olajképeinek egy részén a természeti látvány szépségeit fénnyel átszőtt színekkel fejezi ki („Házak a dombon", 1963); társadalmi jellegű mondanivalóit viszont legtöbbször expresszív töltésű, keményen formált fametszetekben („Menekülők, 1966.) jeleníti meg. A szegedi képzőművészek 1967-es Nemzeti Galéria-i tárlatán harminckét — főleg grafikai — művét („Hétház utcai part", 1947, „Gyárak alkonyatban", 1966) állították ki. 286 Művei közül több a szegedi és bajai múzeumokba, valamint a Nemzeti Galéria tulajdonába került. Újabb alkotásait 1969-ben Szegeden, majd Baján mutatta be, és 1971 tavaszán részt vett a Műcsarnok „Új művek" с kiállításán. 287 Mostani törekvéseiként született műveit általában a gondolati, tematikai és ábrázolásbeli sokrétűség jellemzi. Képzelete, amint színes és fehér-fekete lapjai mutatják, olykor az űrben csapong („Térben" sorozat I— X.), tekintete viszont máskor az alföldi tájakon pihen meg („Hajnal a Tiszán"). A nagy társadalmi kérdések éppúgy foglalkoztatják („A fejlődés története"), mint az ember egyéni sorsa („Vándor"). Kifejező eszközeit mindig a mondanivaló jellege határozza meg. A kozmoszt meghódítani igyekvő embert ábrázoló golyóstoll-rajzai („Utazás az ismeretlenbe") elvont formálásúak. A fantasztikum egyre inkább feltáruló világát absztrakt módon érzékelteti. Ezzel ellentétben a meleg tónusú, ún. „petrol-képei" által megjelenített bajai falurészleteinek bemutatását, a látott valóság színei és formái határozzák meg. A háború rémségeit drámaian tükrözik a fény és árnyék kontrasztjaira épített linó- és fametszetei („Ballada a katonáról"). Ezeknek expresszív erejű, geometrikus keménysége azonban feloldódik azokon az olaj és tempera képein, melyeken a munka, a békés emberi lét, a szeretet („Testvérek") utáni vágy nyilatkozik meg. „Sorozataiban megcsillan fájdalmas exhibicionizmusa — írja D. Fehér Zsuzsa — a közlés őszintesége, az önerőből fejlesztett technika végül is feloldja szorongásait, s lélektől lélekig szóló kapcsolattá alakítja át." 288 A helyi Művészklubban 1971-ben mutatta be újabb képeit. Az 1973-as Szegedi Nyári Tárlaton szereplő festményeire Alkotó-díjat kapott. 1974 végén a Móra Ferenc Múzeum képtárában gyűjteményes kiállítást rendezett. Valóság és képzelet, természeti világ és emberi érzelem, e különböző és mégis egybefogható komponensek jutnak reális vagy elvont formák által kifejezésre a szegedi művészek tárlatain. A szemlélődésnek külső és belső irányai a kiállítók egy részét az objektív valóság felé tereli, másójukat inkább a tudat vizsgálódására ösztönzi. Alkotói sajátosságuknak megfelelően egyeseknél „közvetlenül", vagyis hagyományos eszközökkel történik az ábrázolás, mellyel egyedi jelenségeket akarnak konkretizálni. Vannak viszont, akik a valós formát irracionálisán megbontva, „áttételesen" igyekeznek általános érvényű gondolatokat kifejezni, — amint ezt az alábbiakban szó286 Szegedi Képzőművészek Tárlata. Magyar Nemzeti Galéria, Bp. 1967. Katalógus, bev. : D. Fehér Zsuzsa.; Szelesi Zoltán: Szegedi Képzőművészek Tárlata a Nemzeti Galériában. Művészet, 1968. I. 21. 287 Kulka Eszter: Vincze András tárlata. Délm. 1969. okt. 14.; Dér Endre: Vincze András kiállítása Szegeden. Tiszatáj, 1969. 11. sz. nov. 1042.; (Szelesi Zoltán) Sz. Z.: Vincze András szegedi tárlata. Magyar Hírlap. 1969. nov. 4.; Szelesi Zoltán: Vincze András bajai tárlatáról. Petőfi Népe, 1969. dec. 21.; Új művek a Műcsarnokban. Délm. 1971. márc. 2. Vincze András gyűjteményes kiállítása. Szeged. 1974. Katalógus. Bev.: Szelesi Zoltán. 288 D. Fehér Zsuzsa: A szegedi képzőművészet problémái a budapesti kiállítás tükrében. Ti szatáj, 1967. 12. sz. dec. 1188.; Délm. 1971. nov. 2.; XIV. Szegedi Nyári Tárlat katalógusa, 1973. 294