Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Az említett kiállításokon, a már szóbakerült lemezdomborításain kívül, portréi, kisplasztikái és változatos éremsorozata is bemutatásra kerültek, mint az utóbbi évek termése, melyek munkásságát úgy tematikailag, mint műfaji vonatkozásban gazdagabbá tették. Arcmásai közül a feleségéről készített bronz-fejet (1965) említjük. Legutóbbi művei közé egy szimbolikus értelmű vörösmárvány sztélé („Metamorfózis" № I. tavasz " 1970) tartozik. Két kisplasztikáját, a Magyar Nemzeti Galéria („Ikrek", 1966), illetve a Móra Ferenc Múzeum („Hegedűs", 1966) őrzi. De számos műve különböző állami, városi és múzeumi vásárlásra került. A százat meghaladó érmeinek sorában főleg portrékat találunk, melyek neves költőket, művészeket és tudósokat („Juhász Gyula", „Dinnyés Ferenc", „Kiss Lajos", 1965—67) tisztelő megemlékezéssel ábrázolnak, valamint családtagjait, akiknek arcmásait apai szeretettel örökítette meg. Ide tartozik az ún. „Balaton-sorozat"-a is, ebből a „Hullám" (1968) с érmét emeljük ki. Köztéri munkáiról szólva, a perecesi vájáriskola bányászszobra, a kecskeméti Kada Elek-büszt, a kaposvári pártbizottság Lenin-domborítása és a szegedi Rózsa Ferenc-, Juhász Gyula és Gellért Albert domborművek, a makói Könyves-Kolonics emléktábla és a békéscsabai Vérellátó Intézet épületplasztikája fűződnek nevéhez. Eddigi munkásságát legteljesebben 1971-ben, a Miskolci Képtárban rendezett gyűjteményes kiállítása tükrözte, melyen közel száznyolcvan plasztikai alkotását és rajzait mutatta be. Ezt követően Edelényben és Tokajban is szerepelt. 1972 decemberében „Halak, madarak" címen volt önálló tárlata Szegeden, majd utána Félegyházán. Munkásságával („Nóra") legutóbb a Művészet-ben (1973) Szabó Endre foglalkozott.

250 Érmeivel Olaszországban mostanában dijat nyert. Kiállítások és kiállítók Szeged új képzőművészetének fejlődése elsősorban a kiállításokon és az ott szereplő művek megítélésében mérhető le. Az évenként megrendezésre kerülő tárlatok sűrűknek mondhatók, mert gyakran húsz bemutató is sorrakerül. Csoportos megnyilatkozások olykor négyhavonként jönnek létre: késő tavasszal a Délalföldi Tárlat, július közepén a Szegedi Nyári Tárlat, karácsony táján (két évenként ) pedig a Szegedi Téli Tárlat. Kiegészítik ezeket a Móra Ferenc Múzeumban és a Képcsarnok itteni termében látható egyéni kiállítások. Ezen túl helyi művészeink máshol levő nagyobb tárlatokon is rendszeresen részt vesznek. A szabadtéri játékok alatt megnyíló, széles hatósugarú nyári tárlatok révén Szeged képzőművészete az elmúlt évtized alatt szervesen belekapcsolódott a hazai szakterület hálózatának fővonalába. Az itt folyó alkotótevékenység országos fórumú tükröztetéséhez nagyban hozzájárult a Nemzeti Galéria 1967-ben megrendezett szegedi tárlata. Az odesszai és a jugoszláv festőkkel, szobrászokkal történt szegedi cserekiállítások pedig már nemzetzászólás a Galéria ügyéhez.). Délm. 1972. jan. 19.; Tóth Sándor: Miskolci tárlat—-szegedi tanulságok. Délm. 1972. dec. 8.; Tóth Sándor: Megalakult a „FIDEM" magyar tagozata. Délm. 1973. nov 13.; Tóth Sándor: Grafikai biennale Miskolcon. Délm. 1973. dec. 4. 250 Tóth Sándor szobrászművész kiállítása a Miskolci Képtárban. Miskolc. 1971. Katalógus. A művész életrajzi adataival...; (Akácz László) A. L.: Tóth Sándor kiállítása Miskolcon. Délm. 1971. febr. 9.; Tóth Sándor elismerése. Délm. 1971. ápr. 10.; Tóth Sándor szabadkai jutalomdíja. Délm. 1972. okt. 24.; Tandi Lajos: Halak, madarak. Tóth Sándor kiállítása a Képtárban. Délm. 1972. dec. 19.; Papp Zoltán: Halak, madarak, emberek. Tóth Sándor kiállítása Szegeden Csm. Hírl. 1972. dec. 20.; Szegedi Műsor, 1972. dec; Tasnádi Attila: Kiállítási Kalauz. (Tóth Sándor kiállítása). Népszava, 1973. jan. 12.; Petri Ferenc: Halak, madarak. Tóth Sándor szobrai. Tiszatáj, 1973. márc, 3. sz. 108.; Szabó Endre: Tóth Sándor. Művészet, 1973. aug. 8. sz. 26. 18 Évkönyv 273