Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

géplakatos, kazánkovács és faszobrász — segéddé válása után, 1926-ban került a fő­iskolára, ahol Szentgyörgyi István tanítványa lett. Mint reményteljes művésznöven­dék harmadéves korában elnyerte a főiskola szobrászati Ferenczy István-díját, me­lyen három hónapot a római Collegium Hungaricumban töltött. Tanulmányai vé­geztével, 1931-ben visszatért Szegedre, s családot alapítva itt végleg letelepedett. Azóta megszakítás nélkül — leszámítva rövid olasz- és franciaországi tanulmány­útjait — négy évtizeden keresztül helyben munkálkodik. A két világháború közti időszakban Tápai Antal — mint a helyi művészek álta­lában — nehezen élt. Erőteljes formálású, a paraszti karaktert hangsúlyozó szob­rai a Tisza menti kubikusok, halászok és egyéb idevaló szegény emberek küzdelmes sorsát tükrözik. Közülük való a harmincas években létrehozott „Kubikus", mely az „Öreg csősz" с szobrával együtt a Móra Ferenc Múzeumba került. A szegedi Munkásotthon rendezvényeire érmeket, plakettokat és plakátokat készített. Néhány portréja („Hegyi Pista", 1930), önarcképe (1941), és figurális ábrázolása mint a fia­tal leányakttal megjelenített szépséges „Tavasz" (1931) és ennek ellentéte, a háború borzalmait felidéző „Törött mankók" (1942), melyeket több más művével együtt az 1931 és 1942-ben rendezett szegedi önálló kiállításán szerepeltetett, 189 magukon hor­dozzák művészeti felfogását. Erről egyebek mellett így nyilatkozott : „Erőmből, ahogy tellett, törekedtem mesterségbeli tudásom gyarapítására. Iparkodtam az anyagok törvényszerűségeit megismerni. Anyagban gondolkodni. Szeretem a konkrét formá­kat és biztos szerkesztést követelő fát, a tömörséget sugalló követ, a kemény formák­ra, mozgásra, lendületre kényszerítő fémeket. Az anyagot gonddal, szeretettel, de néha minden tartalék erőmmel és akaratommal is alakítom. Ez a hozzáállás az anyag­hoz határozza meg szobrász mivoltomat." 190 Alkotó erejének igazi kibontakozása a felszabadulás utáni időszakra esik. Egyre több állami és tanácsi megbízást kap, s ennek folytán jönnek létre legjelentősebb mű­vei. Ezek közé tartoznak a Szegedi Nemzeti Színház homlokzatát kiemelő Katona József és Erkel Ferenc hármas életnagyságú, egész alakos színezett műkő-szobrai (1955), 191 a mezőkovácsházi gimnázium falára helyezett Hunyadi-domborművei, valamint a Tisza partján álló, az ifjúsági vízisporttelep bejárata elé került „Evezős" alumínium-szobra (1959). 192 Az ötvenes években készített újszegedi kútfigurái („Ha­las fiú") kedvelt szobrai lettek a park sétálóinak. 193 Változatos megoldású emlék­portrékat készített Móráról, Juhász Gyuláról, József Attiláról, Vedres Istvánról, Dankó Pistáról, valamint Dózsáról és Leninről, melyek különböző rendeltetésű épüle­tek belső falát, vagy belső terét tartalom-hordozóan díszítik. 194 A férfi és női figurák : négyzetes mezőkbe komponált terrakotta reliefjei az emberi élet egy-egy momentu­188 £gy sze g e( ji szobrász (Tápai Antal). Délm. 1931. máj. 10. 189 Lengyel Vilma: Tápai szobrász kiállítása. Délm. 1931. nov. 8.; (Temesváry József) t. j.: Tápai Antal szobrászművész kiállítása Délm. 1942. nov. 29. 190 Papp Lajos: Szeged nagyon sokat adott nekem. (Gyűjteményes kiállításra készül Tápai An­tal szobrászművész.) Délm. 1958. szept. 25.; Tápai Antal szobrászművész gyűjteményes kiállítása. Móra Ferenc Múzeum. Szeged, 1958. Katalógus. Bev.: Szelesi Zoltán.; Szelesi Zoltán: Jegyzetek Tápai Antal kiállításáról. Tiszatáj, 1958. dec. 191 Szelesi Zoltán: Készül Katona József és Erkel Ferenc szobra a színház homlokzatára. Sze­gedi Tükör, 1955. márc; Katona József és Erkel Ferenc szobrai. Délm. 1969. nov. 2.; nov. 4. 192 Evezős: Délm. 1969. dec. 3. 193 Halas fiú: Délm. 1969. nov. 15.; Béka: Délm. 1969. nov. 16. 194 Móra Ferenc: Délm. 1970. febr. 26.; Juhász Gyula: Délm. 1970. febr. 14.; József Attila: Sz. Hírl. 1948. jún. 10.; Délm. 1970. jan. 18.; Vedres István: Délm. 1970. febr. 5.; Dankó Pista: Délm. 1969. dec. 9.; Dózsa György: Délm. 1970. ápr. 18 ; Tápai Antal: Lenin portréja. Délm. 1968. jan. 21.; Délm. 1970. jan. 23. 254

Next

/
Oldalképek
Tartalom