Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

rakat szinte karikirozottá teszi. „Önarcképeinek hideg színei — írja a sok festményét összegyűjtő Némedy Gyula, a művész egykori szegedi mecénása — a bűvölő, konok, szinte lelkükbe fúródó szemei sokat beszélnek külföldi harcairól, eltökéltségéről, nehéz perceiről."

161 Kinti sikereit főleg Nápoly tűzhányójáról („Vezúv krátere", 1929) és Velence lagunáiról festett változatos sorozatú képeivel aratta.

162 Ami a negyvenes évek előtti Olaszországban („Bejárat a kikötőbe, 1936) és itthon festett („Tavasz ébredése", 1939) műveit a felszabadulás utáni helyi alkotásaival („Hídépítés", 1948) — mintegy életművet betetőzve belőlük — összeköti, az nem más, mint az az érdekes, eredeti, színes fantáziájú érzelem és gondolatvilág, amely Erdélyi pikturáját tartalmilag, formailag meghatározza és egyénivé teszi. Vagyis az a „szubjektív varázslatosság", amellyel néha a naivan esetlegesnek tűnő képein a valóság prózai jelenségeit a költészet világába tudja emelni. Erdélyi Mihály: Hídépítés. 1948. o. fl. 48x90cm. MNG Erdélyi Mihály festményeinek sajátos előadási nyelvezetük van, amely nemcsak a lokális, de a hazai piktúra szélesebb keretein belül sem hasonlítható össze semmiféle rokon művészeti törekvéssel, vagy még kevésbé sorolható be az ún. alföldi-iskola ismert alkotásai közé. Erdélyi művei, mégpedig a legutóbbi harminc év alatt — vagyis külföldi tartózkodása után — létrehozott képei, éppen mondanivalóik hely161 Erdélyi Mihály... reprezentatív kiállításának katalógusa. Összeáll.: Némedy Gyula. Szeged, 1936. 12. 162 II Giornale D' Italia. 1929. 14. gen.; Arte. Napoli. 1929. 15. guigno. 135—136. 246