Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Munkácsy-díjat kapott. Tartalmi és megjelenítési szempontból mind elmélyültebbé váló summázott formálású alkotásaival 1952-től a hazai kiállításokon, valamint külföldön is szerepelt. Köztéri szobrokat több helyre (Budapest, Ózd, Komló, Nagyatád, Várpalota, Szentendre) készített. Plasztikai alkotásai a Nemzeti Galériában, valamint a bajai, pécsi és sárospataki múzeumokban is találhatók. Ady-t ábrázoló fehérmárvány portréja (1968), amint már említettük, a szegedi Pantheonba került. Az itteni nyári tárlatokon 1962-től („Gyuri" 1962, „Női fej" 1964, „Portré" 1966) vesz részt. 1967-ben római ösztöndíjat nyert. Legutóbbi (1969) hosszabb római tartózkodása alatt készült elvont szellemű plasztikai munkáit előbb az olasz fővárosban, 1970 őszén pedig Budapesten állította ki. Kibővített anyagát a Móra Ferenc Múzeum képtárában is (1971) bemutatta.

84 1974 nyarán Szegeden szabadtéri kiállításon mutatta be szuggesztív márvány-alkotásait. A szegedi származású művészek között Hévízi Endrét (1923) is meg kell említenünk, aki az angol fővárosban murális alkotásaival és interieur-dekorációival szintén egyre ismertebbé válik. Hévizi Szegeden született és középiskoláit helyben végezte el. Tanulmányait a budapesti műegyetemen folytatta, de építészmérnöki oklevelét Dániában szerezte meg. Több mint húsz éve tartózkodik külföldön. Kezdetben Dániában dolgozott, és festményeiből itt, majd Koppenhágában, valamint Stockholmban 1947—49 között önálló kiállításokat rendezett. Utána letelepedett Londonban, ahol az építésügyi minisztériumba került. Művészi érdeklődése — az impresszionista táblaképeket elhagyva— az épületdekoráció felé terelődött. E műfajban jelentékeny gyakorlatra tett szert, mert különböző helyekre falfestményeket és pannókat készített. Szaporodó megbízásai arra ösztönözték, hogy 1960-tól önállóan tevékenykedjék. Murális munkái közül megemlítjük a Stevenage-ban levő Corporation Áruház nagy falképét, továbbá az abesszíniai Debra Libanos-i katedrálisban a tőle származó jelentős méretű mozaik- és üvegfestmény ábrázolást. Ezeket figurális kompozícióként oldotta meg, azonban a modern épületek belső környezetéhez igazodva, interieur-dekorációit újabban nonfiguratív — és ezen belül hol geometrikus, hol amorf megjelenítésben vitelezi ki. Hévizi Endre 1968 nyarán családjával hazalátogatott Szegedre. Alkotásai közül egyik olajfestményét a Móra Ferenc Múzeumnak adományozta. Gyűjteményes kiállítását Londonban 1969-ben rendezte meg. Tervei között szerepel, hogy műveit Szegeden is bemutatja. A fenti művészekkel szemben néhányan, mint Beszédes Kornél, Stefániay Edit és Fischer Ernő bár nem Szegeden születtek, de éveken át itt fejtették ki tevékenységüket. A Budapesten lakó és a Szegedi Tanárképző Főiskola rajztanszékét vezető Fischer fontos összekötő szál lett a fővárosi és a helyi művészeti élet szorosabbá válásában. A kaposvári származású Beszédes Kornél (1923) diplomája szerint építészmérnök, aki jóidéig ebben a munkakörben Szegeden fejtette ki tevékenységét, majd pár évvel ezelőtt Budapestre költözött. Nevéhez fűződik — többek között —, a hódmezővásárhelyi és a Szeged-Tarján telepi óvodák épületének tervezése. Építész munkáin kívül akvarelleket is festett, melyeken a hazai táj szépségeit igyekezett megragadni. („Uszályok", 1962). Friss hatású vízfestményeit csoportkiállításon (1959) a Móra 84 (Akácz László) A. L.: Új szobor a Pantheonban. Délm. 1969. jan. 28. Szegedi Nyári Tárlat. Katalógus. 1962,—63,—64,-65,—66; Láncz Sándor: Kiállításról kiállításra. Mészáros Dezső. Magyar Hírlap, 1970. nov. 17.; Rózsa Gyula: Szobrászat tőmondatokban. Mészáros Dezső kiállítása a Dorottya utcai teremben. Népszabadság, 1970. nov. 21.; Varga—Balogh: Szobrok, vallomások. Hazáért, 1970. nov. 13.; Rózsa Gyula: Mészáros Dezső római korszaka. Tükör, 1970. nov. 18— 19.; Akácz László: Mészáros Dezső kiállítása. Délm. 1971. febr. 16. 85 (Szelesi Zoltán) Sz. Z.: Szegedi művész Londonban. Hévizi Endre. Tiszatáj, 1968. 9. sz. szept. 830. 15 Évkönyv 225