Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

A TEGNAPBÓL — A MÁBA A harmincas évek kedvezőtlen voltát a szegedi szobrászok fent vázolt helyzete is jól tükrözte. Az egyre inkább uralkodó gazdasági válság és a megerösödött, nyíltan fellépő' fasizmus — mint országszerte általában —, városunkban is gátolta a művészet fejlődését. A helyi újságok cikkei nemcsak a munkanélküliek Széchenyitéri tüntetéseiről, vagy az ingyen ebédet ostromló szegényekről adnak hírt, hanem a kulturális állapotok súlyosságára is rávilágítanak egyes riportok. A szegedi festőművészek vallomásaiból kiderült, hogy a művésznyomor frontján a helyzet változatlan. E tény hitelességét — mások mellett — Papp Gábor, Tardos-Taussig Ármin, Cs. Joachim Ferenc, Dinnyés Ferenc, és Parobek Alajos szegedi festők küzdelmes pályája is igazolja. Ők éppen úgy besorolhatók a magyar antifasiszta művészeti frontba, mint a Szocialista Képzőművészek Csoportjának náluknál prominensebb tagjai. Egyébként is a csoport „...léte a tényleges tagok számánál jóval több művészt hozzásegített ahhoz — állapítja meg Aradi Nóra —, hogy a legembertelenebb viszonyok s az embertelenség vállalásának legcsábítóbb körülményei közepette az emberség és a művészet védelmére keljenek."

1 Dinnyés Ferenc és a művészküzdelmek Az említett művészek közül Papp Gábor (1872—1931)

2 a budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalannál, majd Münchenben Hollósynál tanult. Stúdiumait ezután Párizsban fejezte be. Szegeden 1909-ben telepedett le. A Kolozsvárról ide került borongó kedélyű festő nehezen illeszkedett bele az alföldi környezetbe. Kezdetben külföldi útjaival próbálta feloldani idegenkedését, később azonban már erre nem telt pénze, s egyre zárkózottabbá vált. A Nemzeti Szalonban 1924-ben volt kiállítása, városunkban pedig 1926—27-ben, előbb műtermében, majd a Kass-halljában létrehozott tárlataival mutatkozott be.

3 Főleg sötét tónusú, realisztikus portrékat és valósághű tájképeket festett. Karakterisztikus arcmásai közül a nagyméretű, egész ala1 Szegedi festő és az EMKE. Délm. 1912. nov. 19.; Képek, rajzok, katonaarcok. Délm. 1918. máj. 19. ; Papp Gábornál. Délm. 1926. febr. 11.; Húszmilliós per egy Papp Gábor portré körül. Délm. 1927. máj. 13.; Papp Gábor az anyakönyvvezető előtt. Délm. 1928. dec. 19.; Lyka Károly: Magyar művészélet Münchenben 1867—1896. Bp. 1951. 72.; Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete a Tanácsköztársaság idején. — Tanácsköztársaság Csongrád megyében. Szeged, 1959. 157—168.; Szelesi Zoltán: Szegedi képzőművészek a munkásmozgalomban. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966—1967. Szeged, 1967. 177—178.; Szocialista hagyományok Szeged képzőművészetében. Katalógus. Szeged, 1969. Bev.: Szelesi Zoltán. 2 Papp Gábor kiállítása. Délm. 1926. dec. 19.; Lengyel Vilma: Papp Gábor tárlata. Délm. 1927. jún. 9.; Kiss F.—Tonelli S.—Sz. Szigethy V.: Szeged. Bp. 1927. 318. 3 Lefoglalták Papp Gábor 21 festményét két ruha és egy gumikabát miatt. Délm. 1928. aug.4. 167