Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Szegedhez közelebb esik annyi áttelepült szegedi ötvöst találunk, hogy 1557-ben céhet alapítottak.

10 Mátyás korában és az azt követő századokban több szegedi származású mester Európa legjobb ötvösműhelyeibe is elkerült, s idegenben letelepedve becsülettel megálltak helyüket. Ilyen volt Szegedi István ötvös is, akinek neve a varsói ötvösök 1597-i névjegyzékében szerepel. Az előbbinél többet tudunk meg Szegedi Szegény (Zeggin) Györgyről (1520 körül -1581 utánig), aki előbb Gyulán volt mesterlegény, majd a török elől menekülve Bajorországban telepedett le. 1558-tól, mint a müncheni ötvös céh kiváló tagja az udvar és a főurak iparművészeti igényeit elégítette ki. ő készítette pl. —• három munkatársával — Albrecht herceg karmesterének, Orlando di Lassonak zsoltáros könyvéhez az ezüst fedőtáblát. E zsoltárkönyv — mely a müncheni Nationalbibliothek tulajdona — számunkra azért is jelentőséggel bír, mert miniaturái között Hans von Mühlich ábrázolásaként György mester portréja is fennmaradt. Fia, Zeggin Ábrahám, majd ennek gyermekei szintén ötvösök lettek, sőt az őket követő generációk tagjai is folytatták a család ősi mesterségét. A szegedi ötvösség történetéhez értékes adatokkal szolgál Pataky Dénesné 1957-ben — a Művészettörténeti Értesítőben — megjelent dolgozata, mely először kísérelte meg a Szegeden működött, illetve innen elszármazott ötvösmesterek bemutatását, és a város közgyűjteményeiben található jelentős ötvösművészeti tárgyak összefoglaló számbavételét. A tanulmány szerint figyelmet érdemel a szegedi Ferences-kincstár anyagából két későgótikus kehely, a Görögkeleti szerb templomból egy, a XVIII. század elejéről származó kenyérszentelő és szentségtartó ládika. A szegedi ötvösöktől való XVIII. századi ezüstjelvények közül néhány, melyeket a Móra Ferenc Múzeum őriz. Patakyné, Brestyánszky jlona kutatómunkájának eredményeként — a Móra Ferenc Múzeum 1970-es Evkönyvének 2. köteteként — megjelent Csongrád megye iparművészeti kincsei с munkájában megyénk alig ismert gazdag, de sokszor kallódó iparművészeti — s közöttük az újabban felkutatott ötvösművek—emlékanyagáról részletesen számot ad.

12 Szeged már a XIV. század végétől gyakran lett a török ellen hadba indulók gyülekezési helye. Várpalotájában Zsigmondtól Mátyásig, sűrűn megszálltak a magyar királyok, akik sokszor itt tárgyalták meg és innen irányították a Dél-felé induló hadműveleteket. Különösen a Hunyadiak kapcsolata vált szorosabbá a várossal, ugyanis a családnak itt házai és a környéken birtokai is voltak. Ebben az időben sokat Gótikus szentségház töredéke. XV. sz. Szeged, Kőtár. 10 Nagy Z.—Papp L: i. m. 59. 11 Szegedi Szemle, 1929. 4. sz. 11.; Mihalik Sándor: Németországi magyar ötvösök. Magyar Művészet, 1937.; (Temesváry József) t.j.: Újabb adatok Szegedi György ötvösmesterről. Délmagyarország (továbbiakban: Délm.), 1943. jan. 31., máj. 9. 12 Pataky Dénesné: Adatok a szegedi ötvösség történetéhez. Művészettörténeti Értesítő, 1957. 24—29. ; P. Brestyánszky Ilona: Csongrád megye iparművészeti kincsei. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970: 2. kötet. 13