Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Szabadban festett képein úgy hatnak a színek, mint a sötétséget elűző napsugár. Példaként említhetjük erre az 1911-ben rendezett szegedi tárlaton kiállított „Hajóács", „Pihenő kapás" és „Napsütés" c. műveit, melyek Nyilasy festészetének érett korszakába való lépését tükrözik. Ezek közül legismertebb és igen kedvelt a lírai hangulatú „Napsütés".

88 A Horgos melletti kiserdő lombos-füves pompájában zöld kerti széket ábrázol, a szék támláján egy széles karimájú női szalmakalappal. A dús, zöld környezetben, mintha ékszer lenne, úgy hat a tüzessárga színű női holmi. Fiatal tulajdonosát, ha nem is látjuk, de itt érezzük a közelben. A napfény öröme tölti el az alkotást, melyből minden súlyos és komor szín mellőzve van. Az árnyékok átlátszóak, színesek, a képen a sárgák, zöldek, kékek tónusa uralkodik : a szonórus-zöld Nyilasy palettájának egyik legvonzóbb eleme. Plein air-ben létrejött festményei az ihletés pillanatának valóban friss rögzítései. Nyilasy egyre gyarapodó hazai és külföldi sikerei felkeltették a hivatalos művészetpártolás figyelmét is. 1912-ben a király megvásárolta „Játszó fiúk" с alkotását.

89 A következő évben (1913) létrejött „Templomtér" с képe a szegedi múzeumba került. 1914-től a háború miatt a Szegedi Képzőművészeti Egyesület beszüntette működését. Tárlatokról és Nyilasy festészetéről helyi újságokban csak a forradalom után olvashatunk. Nyilasy Sándor 1918 után a Szeged melletti Tápéra költözött. Itt festette legszebb képeit: falusi embereket munkában és munka után, hazatérés közben, vagy vasárnapi ünneplőben. Benyomásainak közvetlensége, alakjainak életteljessége vonzóvá teszik alkotásait. A tápai parasztokat közel másfél évtizeden át szoros kapcsolat fűzte Nyilasy Sándorhoz, aki ott egy parasztházat alakított át műteremmé. Ebben töltötte a nyári hónapokat, itt gyűjtögette azokat az élményeket, amelyek változatos színekben és hangulatokban tükröződtek vissza alkotásain. Színpompás festményei: „Lányok a Tisza-töltésen", „Marostorkolat", „Vetésnézők", „Zsalugátert festő aszszony", „Birkanyáj a fa alatt", „Sárkányeresztők", „Réten", „Kinn a bárány, benn a farkas", „Parasztház" stb., — mind Tápén születtek. 1927 őszén Nyilasy — tanítványával, Balogh Margit-ta\ együtt — önálló kiállítást rendezett Szegeden, a Kultúrpalotában.

90 Bemutatkozásuk osztatlan elismerést keltett. Nyilasy „Legények, lányok" (1927)

91 с új alkotását emelte ki az akkori sajtó. E képen a tápéi házak fehérre meszelt falát a délutáni napsütés enyhén sárgára festi, az akácok zöldesszürke árnyékot vetnek. A keskeny úton három lány és két legény megy, a lombokon átszűrődő fény megvillan a fiatalok ruháin. A lányok kart karba öltve elől, a legények mögöttük haladnak. A csoportosítás jól sikerült, a részletek egységgé állanak össze. Említtetük, hogy Károlyi Lajos javaslatára 1928-ban létrehozták Szegeden az Alföldi Művészek Egyesületét. E társulásnak Juhász Gyula és Nyilasy Sándor lett az alelnöke.

92 Az egyesület célkitűzését Juhász Gyula így summázta : „A szegedi ver sacrum is sokáig váratott magára, de íme az idén mégis csak megalakult az Alföldi Művészek Egyesülete, amely Szeged és a vidék java erőit gyűjtötte össze és most kibontja első tárlatának lobogóját, hogy a Tisza-partján hirdesse a művészet eleven 88 Móra Ferenc Múzeum tulajdonában (o. v. 65x80 cm. J. n.) 89 Szegedi művészek sikerei idegenben. Délm. 1912. jan. 10.; Nyilasy Sándor: „Templomtér" (o. v. 80x76 cm. J. b. 1. „Nyilasy" Ltsz.: 50 531) Móra Ferenc Múzeum tulajdonában. 90 Nyilasy Sándor és Balogh Margit képkiállítása. Délm. 1927. okt. 23. ; Lengyel Vilma: Nyilasy Sándor és Balogh Margit képkiállítása a Múzeumban. Délm. 1927. okt. 28. 91 Móra Ferenc Múzeum tulajdonában, (o. v. 79,6x62 cm. J. b. 1. „Nyilasy" Ltsz.: 50.94) 92 Katalógus az Alföldi Művészek Egyesületének (AME) I. tárlatáról. Szeged, 1928. 8. 146