Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)
talság művészeti képzésével éveken át eredményesen foglalkozott. Tanítványai, követői közül többen (Cs. Joachim Ferenc, Hódi Géza, Vlasics Károly és mások) érdemes munkásságú hivatásos festó'kké váltak. Károlyinak ezirányú tevékenysége nagyban hozzájárult a szegedi ábrázoló-művészeti kultúra fejlesztéséhez. Károlyi Lajos a nyári hónapokat a híres szegedi ügyvéd és városatya, Pillich Kálmán vendégeként Újszegeden töltötte. Pillich a századfordulóba hajló Szeged egyik érdekes alakja volt. Tekintélyét a helyi tanácsülések nagyhatású szónokaként szerezte. Értékes haladó javaslatai sokat segítettek a város gazdagításában. Károlyi nála ismerkedett meg az ott gyakornokoskodó Czibula Antallal, aki Pillichről írott könyvében külön fejezetet szentel a festőnek. 51 Ebben arról szól, hogy „a bölcs művész" miként ismerteti meg a fiatal ügyvédjelöltet a szocializmus eszméivel. Károlyi jó tanítónak bizonyult, mert Czibula később a Tanácsköztársaság idején a szegedi direktórium elnöke lett. 52 Károlyi Pillich házából járt ki éveken keresztül hol egyedül, hol festőiskolája tagjaival, hogy a fákkal, rózsaligetekkel és kertes házakkal benépesített környék részleteit festegessék. Újszeged ettől kezdve kedvelt témája lett. Itt készült képei: a platánok megragadó együttesét nyújtó „Újszegedi részlet", a lomboktól árnyas „Kertes ház", a csatakos utat és a két oldalán levéltelen fasort mutató „Téli hangulat", vagy az esti csöndben született „Naplemente a Tiszán", hangulattal telítettek. Hasonló címmel gyakran megfestette e témákat. Pillichről, „a nagy diktátor"-ról készült akvarell portréján (1902) a hangsúly a sötét és világos foltokkal érzékeltetett jellemző testtartáson van. Károlyi e képe a keresés, kísérletezés útjelzője. További munkásságáról hűbb tükröt mutat ekkoriban alkotott önarcképe, melyen a minél kifejezőbb jellemzést tónusbeli szépségekkel és magas rajzkultúrával érte el. Károlyi rendszeresen résztvett már a század induló éveitől kezdve a Szegedi Képzőművészeti Egyesület által rendezett tárlatokon. Finom tónusú alkotásait az újságok elismerő szavakkal méltatták. Képeinek főleg egyszerű és őszinte hangvétele tetszett, s az, hogy Károlyi piktúrája kerülte a külsőséges, olcsó hatásokat. 1904-ben egy budapesti kollektív kiállításon is szerepelt. De nemcsak festett, filozofált is. 1908ban tanulmányt írt „Erő, élet és művészet" címen, melyben többek között kifejtette, hogy „nincs munkakör-különbség, csak erős és beteg lélek van." 53 Egy évvel később, 1909 őszén Back Bernát szegedi műgyűjtő több képet vett tőle, melynek árából néhány hónapra Párizsba utazhatott. Itt azonban elhatárolta magát a modern művészeti irányzatoktól. Az impresszionizmussal szemben a világ reális jelenségeinek költői megragadására törekedett. Több képe alá jelszóként írta : „Impresszió nélkül." Kortársa, Szőri József szegedi festő találó véleménye szerint „... e képeiben egy ösztönöktől és intuícióktól mentes művészetet akar létrehozni, melynek bázisa nem az egyéni érzés, hanem magának a motívumnak belső és a művészet eszközeivel kifejezhető törvényszerűsége." 54 Rövid franciaországi tanulmányútjáról hazatérve 1910 karácsonyán a szegedi múzeumban rendezte meg első gyűjteményes kiállítását. Itt bemutatott anyaga egy évtizedes munkásságának termését tükrözte. Nyolcvannál több kiállított festménye megmutatta, hogy Károlyi tíz esztendei keresés után eljutott a kibontakozásig. A filozófus festő azonban nemcsak képeivel nyilatkozik meg ezúttal, hanem igyekszik 51 Czibula A.: i. m. 169—199. 52 Csongor Győző: A forradalmak szegedi szemtanúi (Visszaemlékezések 1918—19-re). Szeged, 1959. 16. 53 Károlyi Lajos: Erő, élet, művészet. — Kézai Simon és Kuszkó Dezső: Karácsonyi Könyv. Szeged, 1908. 48—53. Délm. 1911. dec. 24. 54 Szőri József: Károlyi Lajos kiállítása. Délm. 1910. dec. 25. 136
