Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

MŰVÉSZETÜNK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT „A két világháború közötti magyar képzőművészetben a reakciós ideológiát kiszolgáló képzó'művészettől újító tendenciákig sok mindent megtalálunk. A konzervativizmus és a forradalmiság két pólusa között, amely e korszakban a politikában egyik oldalon az ún. keresztény nemzeti kurzust és a másikon a munkásmozgalmat jelentette, átmeneti politikai - ideológiai jelenségek is feltűnnek, amelyeknek hatása jelentkezett a képzőművészetben is. Volt tehát nemcsak a neobarokkra esküdő akadémizmus és vele szemben szocialista-realista művészet, hanem sok olyan irányzat is, amely részben a hagyományos, részben az avantgárdé irányzatokhoz kapcsolódott. Azt hiszem, hogy a két világháború közötti képzőművészet tanulmányozása szempontjából jelentős ennek a „közöttes területnek" a megismerése és árnyalt értékelése. Ez a vizsgálódás olyan tanulságokat hozhat, amelyek mind az eszme-, mind a művévészettörténet számára sokat adhatnak, de érdekesek a mai elméleti irodalom szempontjából is" — jegyezte meg — többek között — Köpeczi Béla,

1 a „Magyar képzőművészet a két világháború között" с konferencián tartott főtitkári megnyitójában, melyet e témakör alapos elemzésére 1972 novemberében, az MTA Művészettörténeti Bizottsága és az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportja tartott. Köpeczi Béla fent idézett átfogó jellegű megállapításába, de főként a jelzett problémakörrel foglalkozó konferenciai előadásokhoz kapcsolható adatkiegészítésként Szeged képzőművészeti életének két világháború közötti alakulása is beletartozik. FESTÉSZET A TISZA PARTJÁN Az Osztrák—Magyar Monarchia 1919-ben megszűnt. Ezáltal függetlenné vált az ország, de a trianoni békeszerződés után területileg jóval megkisebbedett. A Délvidék leválásával Szeged elvesztette egykori nagy hatósugarú vonzásterületét és elszigetelt határvárossá lett. Ez nemcsak gazdaságilag, de társadalmi, kulturális vonatkozásban is meghatározta, leszűkítetten „belterjessé" tette további fejlődését. Ipari és kereskedelmi életének kényszerűen bekövetkezett pangását — mely utcai forgalmának vidékies elcsöndesedésében is megnyilvánult —•, a város a környező tekintélyes méretű tanyavilág magához kapcsolásával, s annak mezőgazdasági kiaknázásával igyekezett ellensúlyozni. Szeged konkrét területi kiterjedését az ekkor létrejövő periférikus telepek is növelték, ahol a kijjebb szorult kisemberek találtak új otthonra. A két világháború közötti Szeged társadalmi összetételében a mezőgazdasági elemeken kívül meghatározó súlyt töltöttek be az értelmiségiek, zömmel a tisztviselők és pedagógusok. A sokféle hivatalnak helyet adó város régi vágya telje1 Köpeczi Béla főtitkár megnyitója. Művészettörténeti Értesítő, 1973. 2. sz. 90. 123