Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

ABLAK A NAGYVILÁGRA A Tanácsköztársaság bukása után a helyi művészeti élet szocializálásában részt vett festőknek és szobrászoknak a megtorlások elkerülése végett emigrálniuk kellett. Ezek közé tartozott a kommunista nézeteket valló Gergely Sándor is, aki az akkoriban Szegeden tartózkodó, szintén haladó szellemű barátjával, Moholy-Nagy Lászlóval (1895—1946) 1919 novemberének első napjaiban a Gizella tér és a Zrínyi utca sarkán levő műtermében közösen tárlatot rendezett.

1 Céljuk ezzel a mindössze öt napig nyitva levő kiállítással az volt, hogy alkotásaik rövid bemutatásával búcsút vegyenek Szegedtől. Emellett azt is remélték a szűkös anyagi viszonyok közt élő művészek, hogy tárlatukkal némi pénzhez jutva, meggyorsíthatják kényszerű külföldre távozásukat. A szobrász Gergely Sándor és a festő Moholy-Nagy László mellett e műteremkiállításon ötvösmunkáival szerepelt Gergely felesége is, Milkó Erzsébet.

2 A tárlatnak korszerű és magas színvonalán kívül az adott érdekességet, hogy a kiállítók itt „Szegeden készült műveiket", a legújabbakat mutatták be, ahogy a helyi újságba tett hirdetésükkel hangsúlyozták.

3 A szegedi napilapokban megjelent kritikák méltatással írtak a kiállításról. Műtermi jellege folytán az első ilyen újszerű kísérletnek számított akkor itt. A világnézetileg progresszív, sőt erősen baloldalinak tartott fiatal művészek tárlatát még a városkormányzó, de Tournarde, a francia megszálló csapatok tábornoka sem átallotta megtekinteni.

4 A „hivatalos elismerés"-nek is felfogható érdeklődésnél azonban sokkal többet jelentett Gergely és Moholy-Nagy számára az az őszinte, baráti s hozzáértő reflexió, melyet Juhász Gyulától kaptak, aki hosszú, lelkes cikkekben elemző módon foglalkozott a két művész általa is nagyra becsült modern törekvésű alkotásaival.

5 A költő véleménye szerint „... a lelki rokonságot és törekvési közösséget Gergely és Moholy-Nagy is érzik és tartják a mai művészeti fejlődés legélénállókkal. Bizonyos, hogy a Gergely-féle plasztika egyívású azzal a legmaibb és holnap felé mutató plasztikai mozgalommal, amely a rodini impresszionizmus antik és reneszánsz epigonizmusán túl, keresi a tér és forma viszonyának új megoldását, és amely mozgalomnak talán Archipenko a legkülönb plasztikusa: és az is bizonyos, hogy Moholy-Nagy viszont annak a legújabb pikturális törekvéseknek részese, amely a formák és színek, a valóság lényegét jobban megragadó kompozíciójára törekszik' mint a festőművészet hangulatadó impresszionistái, és amely legújabb törekvés Kokoschká-ban és Chagall-ban jelentkeztek eddig 1 Műteremkiállítás. Délm. 1919. okt. 30. ; Azelső műteremkiállítás Szegeden. Délm. 1919. nov. 1. 2 Özv. Gergely Sándorné, Milkó Erzsébetnek férjével kapcsolatos adat-szolgáltatásáért, valamint a Móra Ferenc Múzeumnak adományozott grafikákért itt mondunk köszönetet. 3 Műteremkiállítás. SzN 1919. nov. 1. 4 Műteremlátogatás. Délm. 1919. nov. 4. 5 Szeged és Vidéke, 1919. okt. 31.; Délm. 1919. nov. 4. 116