Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

váltak, úgy bontakozott ki fokozatosan a szegedi irodalom-, zene- és képzőművészet szocialista arculata is. Festőink és szobrászaink legöntudatosabbjai : Hódi Géza, Gergely Sándor, Károlyi Lajos, Dinnyés Ferenc, Tardos-Taussig Armin, Papp Gábor, Cs. Joachim Ferenc, Kukovetz Nana, Vlasics Károly és mások mindinkább arra törekedkedtek, hogy kollektívába tömörülve közös erővel harcoljanak a helyi képzőművészet fellendítéséért. A Tanácsköztársaság alatti Szeged szocialista képzőművészetének előzményei az első világháború után a Szovjetunióból hazatért hadifoglyok agitációs munkájában gyökereznek. Hódi Géza és Kovács Ágoston, helyi származású festők több évet töltöttek együtt a tomszki fogolytáborban, ahol színielőadások díszleteit készítették közösen. 1918 nyarán a szocializmus eszméivel tértek haza. Itthon beszélgetésekben tájékoztatták az embereket és művészkollégáikat az Oroszországban végbement forradalmi változásokról. Kettőjük közül — a korábban képzőművészeti főiskolát végzett — Kovács Ágoston (1888—) Budapesten vállalt rajztanári állást, és a fővárosi kiállításokon — Szegedi Kovács néven — gyakran szereepeit. 1919-ben a Hadviselt Művészek Kiállításán mutatta be fogsága alatt készített akvarelljeit. Újabb vízfestményeit 1923-ban a Nemzeti Szalonban állította ki, melyekkel díjat nyert. Később a Műcsarnokban is sikere volt (1929). „Madonna" с olajfestménye (1908) egy helyi műgyűjtőtől 1974-ben a szegedi múzeumba került. | A proletár ügyért való harcban a Szegeden maradt Hódi Géza (1881—1942) példamutatóan helyt állt, ezért róla szólunk részletesebben. Hódi egy szegedi hajóács fia volt. Tanulmányait a képzőművészeti 1 főiskolán, Balló Ede mellett végezte Her- 1 man Lipót évfolyamtársaként, aki szeretettel emlékezett meg róla.

8 Stúdiumait Hódi ezután Münchenben, Hollósynál folytatta, de ezt megelőzőleg rövid ideig Rómában ^ is tartózkodott. 1905-ben hazatért Szegedre és rajziskolát nyitott. Ekkor festette egyik jelentős képét, a „Vízhordók"-kat, amely más alkotásaival együtt a Móra Ferenc Múzeum tulajdona. 1907-ben történt házassága után másfél évre ismét Münchenbe utazott. Baráti viszonyba került Hollósyval, aki szívesen látta el tanácsokkal. Hódi ekkoriban festette feleségéről azt a portrét, amely nagyon megnyerte Hollósy tetszését. 1909-ben Hódi hazatért Münchenből és felesége szüleinél, Kiskunhalason telepedett le. Családja tagjairól és önmagáról készített bensőséges arcképei, valamint világos tónusú plein-air tájábrázolásai jelzik ezt a korszakot. Kapcsolatait budapesti és szegedi művésztársaival Halasról is fenntartotta. A szegedi és a fővárosi tárlatokon kívül, 1912-ben Párizsban is kiállított. Az Alföldi Művészek Egyesületének megalakulásában Hódi Géza jelentős szervezőmunkát végzett.

9 Hódi bíztatóan induló fejlődését megakasztotta a világháború. 1914-ben bevonult, s az orosz frontra vitték. Itt a következő évben fogságba esett. A tomszki fogolytáborba került, ahol három és fél év alatt a művészetével is foglalkozhatott. A Tisza Hódi Géza: Vízhordók. 19o5. o. v. 86X113 cm. MFM 8 Herman Lipót: Akik lemaradtak. Pesti Napló, 1932. márc. 27. 9 Művészet, 1913. 235. 105