Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

lényegében az ő társuk volt, művészettörténeti helye valahol az École de Paris kubista szárnya és a Nyolcak, illetve annak utóda, a KUT művészetének a találkozási pontján határozható meg. A kubizmusból Csáky mindenek előtt a geometrizáló, stilizáló formaadást tanulta meg, a tér analízisében nem ment el odáig, mint Archipenko, Zadkine vagy Gonzales. Ebben, és hogy lényegében egész élete során kitartott a kubista alapelvek mellett, a festő Kmetty Jánost minősíthetjük Csáky igazi művészi rokonának."

35 Amint a Műgyűjtő 1974. 1. száma hírül adta, Csáky József emlékének legutóbb a párizsi „Dépôt 15" galéria áldozott, amely 1973 őszén hatvan szobrot és száz rajzot mutatott be tőle. A kiállítással egyidőben értékes dokumentációs anyaggal ellátott monográfiát is jelentettek meg róla. Csáky József egykori Tisza-parti fiatal művésztársa, Bánszky Sándor (1888— 1918)

36 az új magyar szobrászat egyik elfelejtett alakja. Szegeden született és a franciaországi Villefranche-i internáló táborban korán fejezte be életét. Ő is a század elején Szegedről induló avantgárdé művészek egyike. Barátja volt Csákynak és Szolcsányi Gyulának, két szegedi szobrász kollégájának, akikkel együtt a kor hívó szavára ő is Párizsba ment, hogy az ottani tanulságok alapján megújítói közé tartózhasson az elöregedett századvégi szobrászatnak. Középiskolába Szegeden járt. Ezt követően 1906-ban a Székelyudvarhelyen működő agyagipari szakiskolában nyerte alapképzését. Tanulmányainak költségeit a szegedi árvaszék fedezte. Első külföldi útja Münchenbe vitte. Onnan hazatérve egy ideig Csákyval a pécsi Zsolnay gyárban dolgozott. Utána Maróti Géza és Mátrai Lajos irányítása alatt elvégezte Budapesten az iparművészeti iskolát, melynek tehetséges növendékei közé tartozott. Munkáira többször kitüntetést kapott, és szorgalma révén állami segélyben részesült. Ennek kapcsán járt Bécsben és tett 1909-ben tanulmányutat Olaszországban. Mint teljesen árvának, gondoskodnia kellett önmagáról. Oklevele megszerzését, 1910-et követően a fővárosban tevékenykedett. Az iparművészeti iskola szobrászati tanszékén tanársegéd lett és műveivel a Képzőművészeti Társulat kiállításain szerepelt. Bánszky 1913 tavaszán Párizsba utazott, hogy a század első évtizede körül itt kibontakozó modern művészet alakulásába — mint előtte Csáky — ő is bekapcsolódhasson. Szolcsányi Gyula -— aki később Szegeden síremlékszobrászként dolgozott —, 1914 elején kereste fel Párizsban kollégáit. így a három szegedi szobrász-jóbarát ismét egymásra talált. Bánszkynak szép műterme volt ekkor a rue Vaugiardon, ahol az ismerősök és szakmabeliek, köztük Szobotka Imre és Bossányi Ernő festőművészek sokszor összejöttek. A nyelvész Eckhardt Sándor is megfordult itt, akiről Bánszky egy portrét mintázott. Csáky és Bánszky nemcsak tanúi, de — kisebbnagyobb súlyú — részesei is lettek annak a művészeti forradalomnak, amely Picasso és társaival az élen a francia fővárosban végbement. Párizsban, 1924 tavaszán nyílt meg az Expozition de Artistes Indépendants — a Független Művészek Kiállítása —, melyen Bánszky és Csáky is szerepeltek.

37 S nem sikertelenül, mert nevük a világváros napilapjaiba belekerült. További fejlődésüket azonban az első világháború megakasztotta. Bánszkyt, Szolcsányit — a párizsban élő osztrák és magyar kolóniával 35 Csáky József: Emlékek a modern művészet nagy évtizedéből (1904—1914) — Szelesi Zoltán, Bor Pál és Szabó Gabriella írásaival. Bp. 1972.; Németh Lajos: Csáky József: Emlékek a modern művészet nagy évtizedéből (1904—1914). Tiszatáj, 1972. szept. 9. sz. 92. 36 Pesti Hírlap, 1909. szept. 21.; Ország-Világ, 1909. dec. 25.; Róna Dezső: Bánszky Sándor. Színházi Újság, Szeged, 1911. febr. 26.; Magyar Művészet, 1911. 255, 286.; Szegedi szobrász sikerei. SzH 1909. szept. 22. 37 Szegedi szobrászok Párizsban („Függetlenek"-kiállítása). Magyar kubisták. Bánszky és Csáky a kiállítók között. Délm. 1914. márc. 27. 100