A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Tóth Ferenc: Makó településtörténeti vázlata

Szegedi-, Mikes Kelemen- és Szirbik Miklós utca. Megtervezi a mai Bajcsy-Zs. utcát is, de a rendezési terv többi része (Kígyó utca kiegyenesítése, a Hold utcával párhuzamos utcanyitás) nem valósul meg. A továbbiakban inkább a tűzszerencsétlenség elkerülése végett figyelnek fel a város településeinek rendezetlenségeire. 1830-ban 264 épületről állapítják meg, hogy elhelyezésük az elemi feltételeknek sem felel meg: „veszedelmesen vágynak összveépítve", „a házak sűrűn egymáson állnak", „borzalmas sűrűség egy zugban", „lakóház a szomszéd veszedelmére", „hozzáférhetetlen helyen áll", „szűk sikátorban vágynak", „a legveszedelmesebb zugban levő zsidó házak", „az udvaron belül egy borzasztó zugban" stb.

60 Útvonalak A török hódoltság idején a települések pusztulásával nemcsak a korábbi kultúrtáj, de az utak is elvadulnak. A közvetlenül az ujjátelepülés előtti időkben készült (1699) Wallner-féle térkép Makó térségében egyetlen útvonalat tüntet fel: a Maros jobb partján húzúdó arad—szegedi utat. 1773-ban (Steinlein térképe) a kelet-nyugati irányú út mellett újra használatos a földeáki és a marosi réven átvezető kiszombori útvonal. Az apátfalvi út egyik ága a mai Batthyány utcát, másik az orosz fertályt érintve éri el a várost. Belterületi főútvonalnak számított a mai Kossuth u. is. A 18. század közlekedésének legbecsesebb forrása a „josephinische Aufnahme", amely nemcsak a főközlekedési útvonalakat tünteti fel, de a dűlőket sőt az egyes tanyákhoz vezető bejárókat is. Makó a legyezőszerüen szertefutó sugárutak centrumában fekszik, kifejezve azt, hogy ekkorra kezd a város jelentősebb gazdasági központtá fejlődni. Az észak és nyugat felől jövő utak a városon kívül — Margitánál és Mikócsánál — találkoznak, ti. a lapos, vízjárta területeken kevés helyen lehet a települést állandóan megközelíteni. Rákost mint jelentős közlekedési gócpontot ábrázolja, itt fut össze a komlósi, földeáki, mezőhegyesi és a Rác út. Az első katonai felmérés szöveges az ún. „országleírás" szerint: „Az országút Vásárhely felé a Nagymikócsai halomnál említett hídon keresztül szántók és legelők között vezet. Éppen ezért jó. Az Igarházai erdőnél a hídon át Apátfalvára vivő út az előbb említett patak áradása miatt nem járható. A komlósi útnak a Rákosi csárdánál és a Feketehalmon át húzódó részei, valamint a Rákosi csárda mellett Orosházára vezető útszakaszon szántókon át haladnak és jók. Csak az utóbbinál van közben egy jelentéktelen mocsár. Az Igási csárdánál Vásárhelyre és Orosházára vivő utak, amelyek Nagylaknál egyesülnek, az előbbiekhez hasonlóak. Az orosházi út azonban tavasszal az Igási csárda melletti szakasz kivételével a mocsaras rétek miatt nehéz fuvarral nem járható. A földeáki út tavasszal a Csősz-tó miatt, amely 3 láb mély, nem járható. Ezért a vásárhelyi országutat kell használni. A Maros mellett Szegedre vivő út az említett mocsár miatt csak ősszel és télen járható. Nyáron Vásárhelyen át kerülni kell."

61 Vertics József Csanád megye területén (1802) egyetlen főútvonalat tüntet fel, a Vásárhely felől jövő temesvári utat, de ez közvetlenül nem érinti Makót, Margitánál kanyarodik Csanád felé. 60 MVL Tanácsülési jkv. 1830. 14. 61 Eperjessy K., Csanád megye az első katonai felvétel (1782—85) idején. A Makói Múzeum Füzetei: 7. Makó, 1971. 23—27. 1. 63