A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Tóth Ferenc: Makó településtörténeti vázlata

A dualizmus korában határozzák el, hogy „az utcák rendes nevekkel látandók el és pedig úgy, hogy azon utca, amely eddig is határozott általánosan ismert névvel bírt, ezentúl is megtartandó, míg névvel eddig el nem látott utcák részint a hazai történelemből ismert, irodalmi téren érdemeket szerzett vagy politikai téren működött nevezetes férfiak neveivel volnának elnevezendők."

50 Teljesség igényével a város utcaneveit az 1880. évi kataszteri felmérés alapján készült Bárány Pál-féle térkép tünteti fel.

61 A házak számozása A házak számozását 1786-ban II. József rendelte el. Makón a nagyváradi kerületi főnök utasítására kellett végrehajtani. Az akkor itt élő 21 nemes család az uralkodóhoz folyamodva kérte portáik számozás alóli mentesítését, mondván : „ne tegye hajlékaikat egy sorba a szomszédos parasztházakkal."

52 A császár elutasító válaszára másodízben már csak az iránt könyörögtek, hogy a jobbágy házakra alkalmazandó fekete számjegyek helyett zöld számokat tüntessenek fel. A bécsi udvar ezt a kérést sem teljesítette. Mivel az uralkodó halálos ágyán visszavonta rendelkezéseit, a házszámozás végrehajtására Makón nem került sor. 1845-ben Nagy Lázár uradalmi fiskális szólította fel a város bíráját, hogy „az egész városbani házakat számokkal megjelölni nem csak díszes, hanem bárkinek is felkeresésiben könnyűséget hoz." Minden házra egy folyószámmal ellátott deszkácska szegezését határozzák el.

53 1851-ben már pléhtábla elkészítését tervezik.

54 A számozás nem utcák szerint történt, hanem az egész város területére kiterjedően egyetlen számsort alkalmaztak. A házak sorszáma többször eltolódott, 1816ban jelentősebben megváltozott. (Az 1824. évi Giba-féle térkép ez utóbbi számokat tünteti fel.) A Bach-korszak kezdetén, 1850-ben teljesen új számozást vezettek be. Ekkor az l-es számot a vármegyeháza, a 8-at a városháza kapta. A későbbiek során rendkívül bonyolulttá vált a számok össze-visszasága, ugyanis ha új ház épült, az mindig a legutolsó sorszámot kapta. így pl. a Kálvária utcában egymás mellett állt a 19 és 3056, a Vásárhelyi utcában a 295 és a 3439 számú ház. A tájékozódásban valamelyest könnyítést jelentett, hogy a periférikus városrészeket külön számozták. 1870-ben a következő házszámok fordultak elő: a város törzsökös része Putrisok Honvéd város Czédulaház Újvágóhíd Kelemenhíd —3455 — 189 — 874 — 59 — 71 — 210 E bonyolult háznyilvántartás 1908-ig volt érvényben. Ekkor tértek át a házak utcák szerinti számozására. Az anyakönyvekben — előbb szórványosan — 1909-től kezdték bejegyezni a ma is használatos megjelölést.

55 Ennek lebonyolításában bizonyos rend érvényesült. A számozást mindig az utca főtér felé eső végén kezdték, mégpedig úgy, hogy kifelé haladva a jobb oldal páratlan, a bal pedig páros. így rossz látási viszonyok mellett is könnyebb a tájékozódás. 50 MVL Közgyűlési jkv. 1880. szeptember 17. 51 MVL Térképtára 52 Idézi Kelemen F., A makói házszámok. Csongrád Megyei Hírlap 1958. május 19. 53 MVL Tanácsülési jkv. 1845. május 14. 54 MVL Tanácsülési jkv. 1851. 77. 55 Egyetlen térképről sincs tudomásunk, amely az 1850—1908-ig használt házszámokat feltüntetné. Útbaigazítást ad viszont az alábbi három forrásmunka: Bakos F., Makó város útmutatója. 6/