A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Tóth Ferenc: Makó településtörténeti vázlata

A következő évtizedben a város két irányban is növekszik: 1792-ben az ingói szőlőkből 130 házhelyet osztanak ki,

23 Újváros a mai Széchenyi-, Gyóni Géza-, Hosszú- és Tulipán utcák által határolt résszel bővül. E változásokat az 1805-ös és 1815-ös térkép tünteti fel. 6/a. kép. A Steinlein-féle térkép nagyított felirata A 19. század elején települnek le a mai Lendvay-, Csáki-, Bethlen- és Gyóni Géza u. által határolt részen a cigányok, városrészüket Cigánybécsnek (ritkábban Bécsnek, Kisbécsnek, Putriknak) nevezik.

24 A 40—50 D -öles telkeken a 20. század elejéig sártetejü, egyosztatú putrikban éltek. Az 1824-es állapotot a Giba Antal által készített térkép rögzíti. Sajnos e fontos és értékes dokumentum megsemmisült vagy ismeretlen helyen lappang. Az 1853-as másolata — Mátéffy Pál munkája — a makói József Attila Múzeum birtokában van. Az új rajzolás kitűnó' munka, de mégsem pótolja az eredetit, ugyanis tovább rajzolva az 1853-as állapotot rögzíti. Közben kiosztásra került 1832-ben a Sírkert utcán túli legelőkből 200 katasztrális holdnyi terület, és ezzel kiépült Újváros a Szegfű utcáig. Újvárosnak eredetileg az Éren túli területet — a mai főtér környékét — nevezték. 1814-ben az „Egyik Újváros" a Jókai-, Luther-, Alma-, Gyóni Géza-utca területe, a „Másik Újváros" a Beloiannisz utca környéke. A köztudat ma már szinte csak az 1832. évi osztást érti rajta. 23 Bálint A. i. m. 15. 1. 24 „Kiküldetnek a gödrökhöz, ahol mostanában némely czigányoknak házhelyek ki mutattak, annak elintézésére, hogy azon czigányok miképpen építtsék házaikat, és hogy tovább ne mennyének, mint fenn kimutattatott." (Makói Városi Levéltár Tanácsülési jegyzőkönyv 1811. augusztus 42. sz.) 4* 51