A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Tóth Ferenc: Makó településtörténeti vázlata

A vágóhíd környékén létrejött Vágóhíd nevű kisebb városrész központja a Hársfa-, Gyöngytyúk-, Est-, és Vágóhíd utca, de délkeleti irányban eredetileg ide tartozott a Sovány felé eső Almásy és Torma Imre utca egy része is, de a köztudat ezt már nem sorolja a vágóhídi részhez. A Kelemenhíd, Cédulaház és Vágóhíd csak annyiban különbözik Honvédtól, hogy magasabban fekszik, de portái épp úgy szűkre szabottak. A 19. század második felének városfejlődésére a végletek jellemzők: a város területén soha ilyen gyors ütemű nem volt a lakásépítés — a felszabadult nincstelen zselléreknek az önálló egzisztencia megteremtésére irányuló törekvése nyomán —; de a lakáskultúra soha ilyen mély pontra nem süllyedt, — hosszú ideig Makón volt a legnagyobb arányú a tbc-s megbetegedés. 19. kép. A Cédulaházak kiosztási terve. 1861. 20. kép. A Vágóhídi városrész házhelykiosztási terve. 1861. Munkásházak A 20. század elején tovább épültek a város periférikus részei. 1907—12 között a megye kezdeményezésére jöttek létre a Kenyérvárói munkásházak (az Almásy-, Magyar-, Feltámadás- és Szentháromság utcák által határolt területen) és a Soványi munkásházak (a római katolikus és az újvárosi református temető közötti részen). E két kisebb városrészt a Vertán-telep felépítése óta Régi munkásházak néven emlegetik. A gazdasági munkásházak építését országosan az állam szorgalmazza (1907. XLVI. te). Célja a munkásosztály és az agrárproletariátus elégedetlenségének leszerelése. Makón 230 igénylőből mindössze 86 családot tudnak kielégíteni. Az új háztulajdonosok nagyrésze agrárproletár (arató-részes, napszámos, éves v. hónapos szolga, igás kocsis, libatömő stb.), kisebbik fele munkás (téglaverő, gépész, aszfaltozó, mázsáló, famunkás, kőműves-, ács-, szabósegéd), de szerepel közöttük: tűzoltó, rendőr, városi hajdú és utász is. A 1100 korona vételárat 20 év alatt kell letör72