A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Tóth Ferenc: Makó településtörténeti vázlata

A hódoltság idején Makó nem szpáhi, hanem khász birtokká válik. Az ilyen kincstári területek lakói bizonyos védettséget élveztek, évente egy ízben adóztak; megszabadulva a feudális önkénytől, önálló közigazgatást hozhattak létre. 1608-ban Báthori Gábor önálló bíráskodási joggal ruházza fel a makói polgárokat, és oltalomlevelében „Privilegium Oppidi Makó" néven emlegeti. A török Makó térségében tömegesen perzseli fel a kisebb településeket, és az elpusztult falvak lakói Makóra költöznek. Bohdaneczky Edvinírja: „Igás 1596-ban pusztul el, a makaiak 1654-ben veszik meg; Kopáncs, Dál 1596-ban pusztul el, a makóiak 1654-ben 70 tallért fizetnek értük; Tárnok 1596-ban pusztult el, a makóiak 1700-tól bírják; Földeák 1686-ban pusztult el, a makóiak 1711-től bírják; Lele 1596-ban pusztult el; Nagy tompost a makóiak 1670—80-tól kezdve bírják; Csókás 1596-ban pusztult el; Rákos 1595-ben pusztult el, a makóiak 1711-től bért fizetnek érte; Szentmiklós 1699-ben beolvadt Makó határába; Földhegyes, Császárváros, Szentlőrinc 1680-ban pusztult el, lakossága 1699-ben Makóra költözött stb."

12 A 17. század végén az udvari kamara veszi oltalmába. A kincstárnak 100 tallér adót kell évente befizetni, és a város minden jobbágyi szolgáltatás alól mentes. A felszabadító harcok idején, 1686-ban a visszavonuló török—tatár csapatok Makót földig lerombolják. Még 13 év múlva sincs semmi nyoma az életnek, ugyanis az ekkor készült (1699) Wallner-féle térkép „Teljesen puszta vagy lerombolt falu" jelzéssel jelöli Makót. A MAI MAKÓ KIALAKULÁSA Űjjátelepülés, az élet megindulása A kamara 1699-ben kedvező feltételek mellett (szabad földfoglalás, 4 évi adómentesség) akciót indít az újjátelepítésre. A letelepedés felekezeti különállás szerint történik. A mai belvárosi római katolikus és a református ótemplom környéke jelentette az új település egy-egy csomópontját. Az előbbit Bujáknak, az utóbbit Szentlőrincnek nevezték. A két városrész nemcsak felekezeti vonatkozásban, de a lakók eredetét tekintve is különbözik. A régi Makó lakói a reformáció idején a hitújítók táborához csatlakoznak, Szentlőrinc viszont megmarad katolikusnak. Szentlőrinc a török pusztításnak 6 évvel korábban áldozatul esik, lakói Makón keresnek menedéket. Az újjátelepüléskor a kopáncsiakkal együtt ők alkotják a város katolikus részét.

13 Az 1717-i összeírás 84 gazdát, mintegy 400—450 lelket vesz számba

14

. Származási helyük szerint : Makón született 59 Szentlőrincen 7 Zomborban 2 Földeákon 2 Halason 2 Papdon 2 Szegeden 2 Baranyában Bajonban 2 1 Algyőn Martonoson Újvárott Szamosszegen Szoboszlón 1 1 1 1 1 12 Bohdaneczky E., Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században. Csanádvármegyei könyvtár 36. Makó, 1940. 39—40.1. 13 Szirbik i. m. 41. 1. 14 Borovszky i. m. II. 367. 1. 4à