A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)
T. Knotik Márta: XVIII–XIX. századi fémtárgyak és mesteremberek
ján lévő rostélyos zabiának vasalásaiért", 1800-ban: ,,a Tápai s Gyevi hidakhoz, az tiszába vetett Sarkantyúkhoz tett munkáiért", ,,a városi rabok meg és kivasalásáért", ,,az újonnan épült városháza Billiard szobájába adott vas kemencéért" fizetnek neki. 1805-ben ,,az újonnan épült városháza Tornyán az éjjeli vigyázónak Számára készített folyosónak vas rostélya alkalmaztatása ... és a Sálának oldalán találkozó vas rostélynak leszedésit a Toronyhoz való alkalmaztatását, és egy résznek saját vasábul újonnan való készítésit megtévén helyes, erős, jó s tartós munkáiért a Város Taksábul 480 forintokat" kap, valamint a ,,hidakhoz készült szögekért és az erdő ültetéshez adott 12 vas furkókért" is fizetnek neki. Ugyanez évben ,,a városi Curia" 14 ajtó-vasalását vele készíttetik, bár Milkovits Jánossal (a 12. pajzs tulajdonosa) is alkudnak ez ügyben. A következő évben 1806-ban ,,tűzi létrák és csákiák vasalásáért, alku vétetett a Tűzi Lajtorjáknak fejes szegekkel való készítése iránt tudni illik egy Lajtorjában Hat Szögekért", „az ujjonnan készült Archívumba Szükséges ött Altokra 5 dar abb Francia Pléh a többire pedig be véset pántok és tsinos fordítókért" utalnak ki számára nagyobb összeget. 1808-ban a ,,sörházhoz készített vas aitoért... vékák vasalásáért", 1809-ben „90 pár Insurgens katonák Csizma sarkantyúzásáért, csákányokért", 3 811-ben pedig a ,,városi vízipuskák reperatiojáért" fizetnek neki. Smidt Jánossal kapcsolatban külön érdemes megemlíteni, hogy az előbbi munkákon kívül, pár éven keresztül a város óráinak gondozását is ő végzi. 1804-ben a három toronyóra felhúzását, igazítását és javítását bízzák rá. 1805-ben nagyobb összeget fizetnek ki neki a „három Városi Toronyóráknak reparatiójáérf. 1807-től az eddigi három toronyórához még a „most szaporodott Város Háza Toronyóráját" is ellátja plusz 40 forintért. Ezek az adatok azért is érdekesek, mert az órások csak eleinte működtek a lakatoscéh keretében 23 és Szeged ezekben az években sincs órás nélkül. A város egyik órása Thomas Schönböck, akit 1796-ban bíztak meg a három városrész óráinak gondozásával 24 , most betegességére hivatkozva lemond erről. A város másik órása Joannes Greitzinger, aki bécsi születésű, csupán egy éve, 1803-ban kérte letelepedését, akkor még nem alkalmas a város toronyóráinak gondozására. Schönböck Tamás palánki órásmesterrel 1795ben találkozunk először, amikor mint fiatal házas kéri a tanácsot, hogy 12 évig ne engedjék meg külső mester letelepedését, hiszen „ezen mesterségbül itten egy is elegendő". Úgylátszik ennek eredményeképpen vesz házat 1799-ben. Ebből az időből származhat ez a magántulajdonban levő 23 Első kiváltságlevelükben (54.35.1. Itsz.) Fabro-Seraria, Horologiaria, Bombardaria együtt szerepel. Lásd még Hilf L., i. m. és Pozsár I., A csongrádmegyei céhek története. Csongrád, 1912. 77. 1. 24 Itt meg kell említenünk, hogy ezt a feladatot 1738-tól Joannes Miller órásmester látta el. О 1757-ig a városi tisztségviselők között, mint Direktor Horologiorum (a három városrész óráinak Direktora) foglal helyet. Nevével 1786-ig találkozunk. E hosszú idő alatt csak 1774-től tudunk még egy órásról Josephus Hicker személyében. Ő kb. 10 évi működés után elköltözött Szegedről. A később kiállított bizonyító levél polgárnak mondja ugyan, de nevét nem találjuk az aranykönyvben. 1791-ben már nincs a városban, mert ebben az évben Michael Eichingernek (13. pajzs tulajdonosa) fizetnek „óra kenyőcsre", bár Hicker fia, Jacob Hicker órásmester ekkor már működik. Ő 1789. május 10-én lett szegedi polgár és 10 éven át dolgozott itt. 28
