A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Csizmazia György: Über die Säugetierfauna des Naturschutzgebietes bei Pusztaszer und den umliegenden Salzbodengebieten

4. A területen élő emlősfajok horizontális elterjedése nem egybefüggő, hanem mozaikszerű (a növénytársulásokhoz hasonlóan). 5. Megállapítható, hogy a két vertikális tagozódású zóna döntően befolyásolja az emlősök elterjedését. 6. A jól elkülöníthető két vertikális zóna, amelyek mozaikszerűen oszlanak el a területen, más más fajokkal vannak benépesítve (82 m : itt 12 faj él, 81 m : 7 faj él) s csak három emlősfaj az, amely mindkét zónában előfordul. 7. Az év egyes évszakai az egyes növénytársulásokban élő emlősök között minőségi és mennyiségi változást okoznak a populációban. IRODALOM Andó M. (1968), A Pusztaszeri Dongér-tó természeti földrajzi viszonyai (Kézirat). Bodrogközy, Gy. (1970), Ecology of the halophilic vegettation of the Pannonicum VI. Effect of the soil-ecological factors on the vegetation of the Reserve of Lake „Dongér" at Pusztaszer. Acta Biol. Szeged 16 (1—2). Bulla B. (1962), Magyarország természeti földrajza. Tankönyvkiadó, Budapest. Csizmazia Gy.—Zalányi S (1964), Madáráttelepülések a szikeseken (a Szegedi Fehértóról a pusztaszeri Büdösszékre). Élővilág IX. 3. sz. Rapaics R. (1927), A szegedi és csongrádi szikes és sós talajok növénytársulásai. Bot. Közi. 24. 12—29. K. Kowalski (red.) (1964), Klucze do oznaczania kregowców Polski Ssaki-Mammalia. Warszawa — 1964 — Krakow. Marián M.— Varga B.-né. (1969), A pusztaszeri Rezervátum és madárvilága. MFMÉ 1969/1. Povolny, D. (1966), The Fauna of Central Europe: Its Origin and Evolution. Systematic Zoology, vol. 15 num. 1, 1966 march. Kansas, USA. Soó R. (1934), A Hortobágy növénytakarója. A szikespuszta növényszövetkezeteinek ökológiai és szociológiai jellemzése. Debreceni Szemle 8, 56—77. Soó R.—Kárpáti Z. (1968), Növényhatározó I—

II. Budapest. Topái Gy. (1969), Denevérek. Chiroptera. Fauna Hungáriáé 93. Budapest, 1969. ÜBER DIE SÄUGETIERFAUNA DES NATURSCHUTZGEBIETES BEI PUSZTASZER UND DER UMLIEGENDEN SALZBODENGEBIETE von György Csizmazia Durch Klappfallenproben und Beobachtungen konnte es festgestellt werden, dass es in der besagten Salzbodenpussta 22 Säugetierrassen gibt. Es hat sich herausgestellt, dass die Absiedlung der hier beheimateten Säugetiere je nach den Terrainunterschieden stark differenziert ist. In der Zone 82 m über dem Meeresspiegel kommen 12 Rassen vor: Talpa europaea, Crocidura leueodon, Mustela nivalis, Mustelaputorius, Rattus norvegicus, Nyctalus noctula, Mus musculus spicilegus, Spalax leueodon. Myotis daubentoni, Plecotus austricus, und Mêles meles. Diese leben in den Pflanzenassoziationen 1—4. In der Region 81 m dem Meeresspiegel sind 7 Säugetierrassen zu finden; Sor ex minutus, Neomys fodiens, Ondatra zibethicus, Arvicola ter rest ris, Apodemus sylvaticus, Apodemus flavicollis und Micromys minutus. Sie halten sich streng an die Pflanzenassoziationen auf ihrem Terrain. Es gibt insgesamt drei Säugetierrassen, die in beiden vertikalen Zonen beobachtet werden konnten : Vulpes vulpes, Lepus europaeus und Microtus arvalis. Die horizontale Verbreitung der Säugetiere des Gebiets ist nicht zusammenhängend, sondern mosaikartig, aber unter den wechselnden spezialen ökologischen Einflüssen des Biotops in der Pussta wird eine gewisse Migration der Säugetiere unter den Pflanzenassoziationen registriert. Es wurde unter Beweis gestellt, dass die Salzbodengebiete bei Pusztaszer—Baks einen bedeutenden Anteil an der vollständigen Bewahrung der alten Säugetierwelt haben, deshalb wäre es ratsam, die mit dem Vogelgehege benachbarten Gegenden als Naturschutzgebiet zu erklären. Eine weitere Aufgabe stellt für uns die coenologische Ermittlung der Säugetiere auf diesem Gebiet dar. 258