A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Csizmazia György: A Pusztaszeri Rezervátum és a környező szikesek emlősfaunájáról

vízzel borított, mert a Termelőszövetkezet udvarán levő artézi kút vize állandó utánpótlást biztosít. Itt a Neotnys fodiens és az Arvicola terrestris egész évben megtalálható. A Lepus europaeus és a Vulpes vulpes rendszeresen járja ezt a területet. 9. Szikes mocsári növényzet (Bolboschoenetum maritimi continentale). Az egész területen a legmélyebben (81 m és az alatti) előforduló flóra-társulás. A Baksi-Pusztán, a Rom-tó szélében és a pusztaszeri Rezervátumban a Dongér-tó parti zónájában széles sávot alkot. A Dongér-tón elszórva sok kisebb-nagyobb sziki kákafolt van a parttól távolabb is. Ezen az élőhelyen tavasszal és nyár elején nagyszámban él a pézsmapocok (Ondatra zibethicus LJ, járatát a partoldalba kaparja. Vízre épített várát is megtaláltam a tó belső zónájában levő sziki kákafoltokban. A sziki kákafoltok között mindig csak egy útvonalon közlekedik a pézsmapocok, s így úszás közben kis vájatot koptat a tó fenekén. Nyár végén, amikor kiszárad a tó, jól megfigyelhetők ezek az utak. (7. kép). A víz eltűnése után a pézsmapockok az Új-Major környéki ásott gördöknél és a Dongér-csatornán telepszenek meg. Kora tavasszal, március közepén figyeltem meg újra megjelenésüket a Dongér-tavon. Kiszáradáskor a Crypsis aculeata jelenik meg az alsó gyepszinten, itt augusztus, szeptember hónapokban Micromys minutus kerül a csapdákba. Az őszi madárjárványok idején a vergődő madarakra rendszeresen rájárnak a környék rókái. Télen a sziki sás közé kisebb csapatokban behúzódnak a mezeinyulak is. Végezetül a könnyebb áttekinthetó'ség végett egy táblázatban foglalom össze a vizsgált területen előforduló emlősfajokat. Mellettük feltüntetem, hogy a tavaszi-, nyári-, őszi-, és téli periódusokban melyik növénytársulásban találhatók meg. A növénytársulásokat (1—9-ig) sorszámmal jelölöm a táblázatban (1. sz. táblázat). Megállapítottam, hogy a vizsgálat négy esztendeje alatt 22 emlősfaj élt a kutatott területen. (Egy faj, a Mêles meles nem saját gyűjtésemből került kézre, de hiteles adatként a táblázatban is szerepeltetem). Megállapítható, hogy a vizsgált területen az emlősök elterjedése nem egyenletes. A kutatás során kiderült, hogy a térszín 1 méteres különbözőségei erősen differenciálják az itt élő emlősök megtelepedését. A tengerszint feletti 82 méteres és a kevéssel e feletti zónában 12 faj él: Talpa europaea, Crocidura leucodon, Mustela nivalis, Mustela putorius, Rattus, norvegicus, Mus musculus spicilegus, Spalax leucodon, Myotis Daubentoni, Nyctalus noctula és a Plecotus austriacus, valamint a Meles meles. Ezek a fajok csak olyan növénytársulásokban élnek (1—4. növénytársulás), amelyek a tengerszint feletti 82 m-es szintben vannak. A tengerszint feletti 81 méteres szintben összesen 7 emlősfaj él: Sorex minutus, Neomys fodiens, Ondatra zibethicus, Arvicola terrestris, Apodemus sylvaticus, Apodemus flavicollis és a Micromys minutus. Szigorúan ragaszkodnak e térszintben élő asszociációhoz. Mindössze 3 faj van, amelyik mindkét — a vizsgálatok alapján általam megkülönböztetett — vertikális tagolódású területi zónában megtalálható. Két nagytestű és mozgékony faj, a Vulpes vulpes és Lepus europaeus esetében ez természetes. Érdekes viszont a Microtus arvalis, amely szintén mindkét zónában él, ezt a faj tág ökológiai valaenciájával magyarázhatjuk. Megállapítható, hogy az emlősfauna dinamikus képet mutat. ÖSSZEFOGLALÁS 1. A szikes élőhelyeken 22 emlősfaj megtelepedése volt kimutatható. 2. A környező kultúrterületekhez viszonyítva a Pusztaszeri—Baksi szikeseknek nagy szerepe van az ősi emlősvilág maradéktalan fenntartásában. 3. Kívánatos volna a Rezervátumon kívüli területeket tájvédelmi körzetté nyilvánítani, ezzel biztosítanánk ritka és pusztuló emlősfajok fennmaradását (földikutya és ürge). 256