A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Csizmazia György: A Pusztaszeri Rezervátum és a környező szikesek emlősfaunájáról

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972—73fi A PUSZTASZERI REZERVÁTUM ÉS A KÖRNYEZŐ SZIKESEK EMLŐSFAUNÁJÁRÓL CSIZMAZIA GYÖRGY (JATE ..Ságvári E." Gyakorló Gimnázium, Szeged) Az ember biotopátalakító tevékenysége (mezőgazdaság kemizálása, intenzív talajművelés, öntözés stb.) egyre inkább veszélyezteti a hazai emlősfaunát, több olyan fajt pusztít, amelynek eltűnése tudományos és természetvédelmi szempontból is nagy kár lenne. Az adott lehetőségek mellett időszerű feladatunk feltérképezni azokat a még meglevő foltokat, ahol érintetlennek látszik az emlősfauna. Az Alföld eredeti növénytársulásai közül részben természetes állapotban a sziki társulások maradtak fenn. Ezek az alföldi erdős sztyeppe intrazonális társulásai. A Duna—Tisza közének szoloncsákjai, a boreális mogyoró-fázis száraz, meleg klimatikus sztyeppén kezdődtek. A szikesek egy része a folyók árterén részben már a tölgyfázisban, de különösen a hűvös, nedves bükk I-fázisban az év nagy részében víz alá került (Bulla, 1962). Izgalmas kérdés, hogy ezeken a természetes állapotú szikes pusztákon milyen a mai emlősfauna (Povolny, 1966). A Pusztaszeri Rezervátum és a vele határos szikes rétek emlősfaunájának vizsgálatakor arra a kérdésre kerestem választ, hogy ezen az extrém élőhelyen (szélsőséges csapadékeloszlás, nagy hőmérsékletingadozás, viszonylag kevés táplálék) milyen az emlősök elterjedési viszonya (összefüggő horizontális elterjedésűek-e, vagy szétszórt mikroformákban a terület vertikális tagozódása szerint élnek). Az év egyes évszakaiban vizsgáltam a populáció-dinamikai változást, amely a helyes faunakép kialakítása céljából fontos. A VIZSGÁLT TERÜLET ÉS TERMÉSZETI VISZONYAI A vizsgált terület Pusztaszer község (Munkástelep) és Baks község között elterülő szikes tó, mocsárrét és szikes puszták ismétlődő láncolata. Szél- és belvízerózió következtében alakult ki a pleisztocén és holocén során. A vizsgálati területet Nyugatról a Dongér-tó (Budösszéki-tó) határolja, amely a tóparti buckasorokkal és kisebb-nagyobb semlyékkel (770 kh.) együtt — ritka madárvilágára való tekintettel — természetvédelmi terület. Északon az Új-Majorig terjed, északkeleten a Bugyi-puszta és a keleti fekvésű baksi Kettőshalmi erdő határolja a vizsgálati területemet; délen a Rom-tó széle, a Berda sarok és a Szárnyék dűlők szegélyezik. Felszíni arculata változatos, hosszan húzúdó dombsorok és mélyfekvésű mocsárrétek mozaikjaiból tevődik össze. A dombhátak tengerszint feletti magassága 82 méter, míg a mocsárrétek 81 métert, ill. kevéssel ez alatti értéket mutatnak. (1. sz. térképvázlat). Éghajlata szélsőséges, az évi középhőmérséklet 10,8 °C, január —1,5 °C, július 22 °C. Az ingadozás tehát 20 °C. A csapadék évi mennyisége nem éri el a 600 mm-t, s ez is szélsőséges eloszlásban jelentkezik (Andó, 1968). 247