A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Rékási József: Adatok Szeged házi verebeinek (Passer domesticus L.) táplálkozásbiológiájához

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972—73/1 ADATOK SZEGED HÁZI VEREBEINEK (PASSER DOMESTICUS L.) TÁPLÁLKOZÁSBIOLÓGIÁJÁHOZ RÉKÁSI JÓZSEF (Alt. Gimnázium, Bácsalmás) A táplálkozásbiológiai vizsgálatoknak mind gyakorlati, mind pedig tudományos szempontból igen nagy jelentőségük van. Behatóan kell a madarak életmódját és táplálékát tanulmányozni. Ezen vizsgálatokra azért van nagy szükség, mert a gazdasági haszonnak vagy kárnak kézzelfogható lemérését legbiztosabban ezzel bizonyíthatjuk. A hasznot és a kárt mindig egymással viszonyítva, párhuzamba állítva bíráljuk el, amit csakis a hosszas és közvetlen ökológiai megfigyelés nyújt. Az egyes egyedek gyomortartalma elsősorban önmagára nézve érvényes, általános következtetést csak akkor vonhatunk le, ha valamely táplálék megismétlődik. A kapott eredmények elméleti jelentőségük mellett a vizsgált madarak által okozott mezőgazdasági károk csökkentésében közvetlen gyakorlati fontossággal bírhatnak. A bromatológiai vizsgálatok célja, hogy a biológiai védekezés lehetőségeit tanulmányozza. A korszerű növényvédelem egyre nagyobb figyelmet szentel a biocönológiai és ökológiai módszerekkel dolgozó biológiai növényvédelemnek. A madarak hasznos vagy káros voltának gyomortartalom-elemzések alapján való elbírálása Chernél (1899): Magyarország madarai, különös tekintettel hasznos és káros voltukra с könyvének megjelenése óta folyik. Ez a hatalmas munka a mai napig is összehasonlító alapul szolgál a vizsgálatokhoz. Sohasem lehet elavult, ha egyes részletekben a századeleji álláspont már túlhaladott is. E sok segítséget nyújtó mű után már egymásután jelentek meg az Aquila (Madártani Intézet Évkönyve) évfolyamaiban a különböző táplálkozásbiológiai cikkek és munkák: Jablonowsky (1901), Csiki (1905, 1910, 1913), Greschik (1910—1914). Az ökológiában nagy lépéssel vitte előre az ügyet Chernél utóda, Csörgey (1904), aki az énekes madarak mezőgazdasági jelentőségét iparkodott kidomborítani. Vasvári az 1920-as évektől alapos ökológiai megfigyelésével a bromatológiát önálló tudományággá fejlesztette. Különösen jelentősek a gémek, ragadozók és a gyöngybagoly táplálkozásával kapcsolatos kutatásai. Az ő vizsgálatai mutattak rá az azóta kifejlődött zoocönológiai élelemlánc kapcsolatra. Egész iskola alakult ki körülötte. Ma már nem is egy madárfaj, hanem a területen élő madár- és életközösség szempontjából történik a vizsgálat. A bromatológiának azt az irányzatát, amely a biocönotikával olvad össze, s a produkciós-biológiában csúcsosodik ki, neves bromatológusok képviselik : Beretzk, Győry, Kaszab, Kéve, Marián, Nagy E., Pátkai, Reichart, Schmidt, Sterbetz, Szijj, Vertse, Zsák, stb. 1966 óta a Nemzetközi Biológiai Program (IBP) keretében összehasonlító tanulmányok készülnek az NDK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon. Ezen tanulmányok erősen elterjedt madárfajok: házi és mezei veréb, balkáni gerle, seregély és újabban a vetési varjú bromatológiájáról készülnek. Ismeretes, hogy a gépi kultúra előretörése, a korszerű agrotechnika és közlekedés nagy mértékben megváltoztatta hazánk, de egész Közép- és Nyugat-Európa ökológiai viszonyait. Az 237