A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Jakab Béla: A küszvágó cseré- (Sterna hirundo L.)-tojások meghatározásának problémája

A szegedi Móra Ferenc Múzeum természettudományi gyűjteményének jelentős értéke a régi Fehértóról származó madár- és madártojás-gyűjtemény, amelyet Beretzk Péter gyűjtött évtizedes kutatómunkával. Ennek a gyűjteménynek tartozékai azok a küszvágó csér-tojások is (91 darab), amelyeket tanulmányoztunk. A természettudományi gyűjtemény értékei még a hazánk területén nem költó' madarak tojásai is. Köztük találjuk a tárgykörünkbe illő két fajnak, a sarki csérnek (Sterna paradisea PONTOPPIDAN,) és a rózsás csérnek (Sterna douga/lii MONTAGUJ a tojásait. Mindkét faj fó'leg sziklás tengeri szigeteken költ, de néha homokos tengerpartokon is, és a küszvágó csérekkel együtt közös telepben. Tojásaik, mint a küszvágó cséré, a hirundo csoportba tartoznak, s így mindhárom faj tojásai nagyon hasonlítanak egymáshoz. A sarki csértojásokat 7 példány, a rózsás csértojásokat csak egy példány képviseli, de felhasználásuk jelen munkánkban így is minden bizonnyal teljesebbé teszi vizsgálódásunk eredményét. A hirundo csoport szín- és alakbeli karakterét a küszvágó csér-tojások képviselik. Leírásuk az irodalomban néhol egészen részletes (Schönwetter, 1960—1967; Dobay), másutt rövidebb (Creutz, 1954; Kéve, 1958; Makatsch, 1952). Mindenesetre nagy variabilitásuknak tudható be, hogy egy-egy leírásban szerepel olyan változat is, amely másoknak nem tűnt a szemébe. Pl. néha valamennyi folt bal felé el is van dörgölve (Dobay,), vagy —- akad köztük tiszta kékes tojás is minden díszítés nélkül (Kéve, 1958). A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményének küszvágó csér-tojásai a színezetnek és a tarkázatnak a leírásokban szereplő szinte minden változatát mutatják. A zöldes-kékesfehértől a világos agyagfehéren, kőszürkén, homoksárgán keresztül a rozsdabarnáig, vagy a mély vörösesbarnáig és a kávébarna különböző árnyalatáig minden átmenet szerepel, mint alapszín. Éppenúgy változatos a tarkázottság is. A finomabb, halványabb pettyezettségtől az apró, de éles pettyeken át a durvább foltozottságíg és a márványozott benyomást keltő tarkázatig minden átmenet előfordul a barna szín különféle árnyalataiban. A hamuszürke vagy violaszürke foltok többnyire halványak, felhőszerűek, mélyenfekvők, ún. alsófoltok. Tarkázat nélküli tojás nincs a gyűjteményben, de Beretzk Péter Fehértón készült két fényképfelvétele mutat ilyet, egy példányt kettes, másik két példányt hármas fészekaljban. A mellékelt fekete-fehér fényképfelvételek is (2. kép) érzékeltetik velünk a három faj tojásainak változatosságát és fajok közti hasonlóságát, ami kizárja meghatározásuk lehetőségét a színezet és tarkázat alapján. Közismert viszont, hogy a tojás alakja is adhat külön karaktert valamely faj tojásainak. Most már nem a szemmel látható alakra (pl. ovál-, gömbölyded-, ellipszis-, körte- stb. alak), hanem méretekkel meghatározható alakra gondolunk. Az egyes fajok tojásainak alakja a fejlődés folyamán alakult ki és fajspecifikus jegy. A tojás alakja megfelel a medencecsontok alakulásának (Makatsch, 1967). A tojásalak meghatározásához szokás szerint használt méretek a következők : a tojás hossza, L = hossztengely; a tojás vastagsága, S = szélességi tengely; a hossz- és szélességi tengely méretének hányadosa, L/S = profilindex; és a tengelykeresztezési pont távolsága a tompa végtől mm-ekben kifejezve = Lj/mm, vagy a hossztengely százalékával kifejezve = LJ%. Vizsgált anyagunkon e méretek felvételével a következő számarányok mutatkoznak (1—2. táblázat). 226