A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

T. Knotik Márta: XVIII–XIX. századi fémtárgyak és mesteremberek

származási, ill. születési helye, a városrész, ahol működtek és hány házzal rendelkeztek. Működésük alatt mikor váltak mesterré, ill. mikor készült számukra az ezüst pajzs, mikor nyerték el a polgárjogot Szeged városától, mely években voltak céhmesterek. Mikor születtek, házasodtak és hogyan házasodtak össze, mikor haltak meg. Az általunk bemutatásra kerülő fémtárgyakat a már leírt sorrendben, folyamatosan számoztuk és ezt a számozást használtuk a képeknél is

6

. 1. ÓNSERLEG. Talpa, nódusa kerek, teste gerezdéit. Szájnyílása alatt körben, felerősített kétfejű sasok és maszkok váltakoznak. A sasok lábainál kerek fülek állnak ki, a maszkok arca kétoldalt lyukas. Leemelhető, gerezdéit tetején egy férfi álló alakja nagy barokk pajzsot tart maga előtt. Ezen vésett felirat: „WILCOMDER SCHLOSER GESELNIN SZEGEDIN. FIFAT." A serleg fenekén bekarcolt kulcs van. M: 41 cm, talpátm. : 13 cm, szájátm.: 12 cm (Ip. 54.32.1. ltsz.). E XVIII. századból származó ónserleg mesterét nem ismerjük. A darab kivitelezése és a szobrocska formálása közepes tehetségű kézre vall, aki még a korra jellemző, dús, karcolt díszítést is mellőzte

7

. Elsősorban a serleg rendeltetését tartotta szem előtt. Ezt példázza a darab tudatos formai és aránybeli megoldása, mintegy hátteret szolgáltatva még színével is a ráerősíthető ezüst fityegőknek. Ugyanis erre a serlegre kerültek a lakatoscéh új mestereinek már említett ezüst pajzsai. Érdemes megemlítenünk, hogy a serleg megemelésekor a nyolc ezüst pajzs egymáshoz lengése szinte muzsikál. Ünnepélyes és hangulatos összejöveteleiken valószínűleg sokat emelgették csilingelő serlegüket. A bemutatandó 16 darab pajzs mindegyike ezüst lemezből, domborítással készült. Egy darab kivételével (2.), hátuk felsőrészére, függőleges irányban, akasztásra szolgáló kis karikát forrasztottak. Az alábbiakban a pajzsok leírásán, betűik, jegyeik feloldásán keresztül megismerjük tulajdonosaikat és készítőiket. 2. PAJZS. Virágokkal és szőlővel keretezett ovális mezőben: keresztbe fektetett, vésett kulcsok kétoldalán vésett 1766-os évszám, felette és alatta a vésett felirat ,,M: R: Slo ser Maist er Segedin

,

'

! A pajzs tetején a függesztésre alkalmas lapos fül nyélszerűen van kiképezve. H: 7 cm, sz: 4,5 cm (Ip. 54.42.1. ltsz., bemutatása fotó alapján). Az M: R: betűk lakatosmesterének nevét a rendelkezésünkre álló iratanyagból feloldani, sajnos, nem tudtuk. 3. PAJZS. Apróvirágos, taréjos perecidomokkal körülfogott mezőben: keresztbe I

X# tett, domborított kulcsok két oldalán vésett 1774-es évszám, felette és alatta vésett be• tűk „I: M: F: R:". Az alsó kagylódísz jobb oldalán vésett IK ötvösjegy. H: 8 cm, sz: 6,5cm(Ip. 54.49.1. ltsz.). Az /: M: F: R: betűk lakatosmesterét sem sikerült megtalálnunk. A szépen formált, gazdag díszítésű és kifogástalanul munkált ezüstmű ötvösére utaló IK betűk Josephus Klancz ötvösmestert rejthetik

8

. Vele 1768—69-ben találkozunk forrásainkban, melyek csupán annyit árulnak el róla, hogy házzal rendelkező palánki

9 mester. Pajzsunk készítésekor, 1774-ben feltehetően még Szegeden dolgozik. Működéséről 6 A képeket a 2. kivételével Toppantóné Nagy Czirok Anikó, az ötvösjegyek rajzait és a táblázatot Pál László készítette. 7 Weiner Mné, Ónművesség. Bp., 1971. 8 Itt kell megjegyeznünk, hogy a szegedi ötvöscéh tagjai a török uralom alatt elmenekültek a városból, a később itt letelepült ötvösök viszont céhet többé nem alkottak. Lásd. Reizner J., im. 464. 1., Illésy J., Magyarországi ötvösök 1732-ben. Arch. Ért. 1904. 386—396. 1. és Kőszeghy E., Magyarországi ötvösjegyek. Bp., 1936. Szeged címszó. 9 Szegedről és városrészeiről lásd Bálint S., Szeged városa. Bp. 1959. Uö., Rókus. MFMÉ. 1957. 165—170,1. uő., Alsóváros uo. 1958—59. 123—1261., uő., Palánk uo. 1960—62. 147—150 1., uő., Fölsőváros uo. 1963. 121—128. 1. 20