A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Sonkoly István: Megnezésített Juhász Gyula-versek

(Somogyi Könyvtár, Kilényi-gyűjtemény) ágyazva ebbe a magyar dallamfordulatokkal telített feldolgozást. Még más Juhászkórussal is megajándékozta Bárdos 1961-ben énekeseinket. Mégpedig A magyar ifjak énekével. A szinkópás ritmus ebben is bó'séges szerephez jut. Bárdos, aki annyit foglalkozott a prozódia törvényszerűségeivel, ebben valósággal mintapéldát adott. Imitációkkal átszőtt írásmódja nem vetette meg az enharmóniát sem, ha megkívánta a szöveghangulat. Különleges ötlete : a kezdő tematika félhanggal feljebb való megismétlése a végső részben. Az újabb vegyeskari feldolgozások között előnyös hely illeti meg Kocsár Miklós három darabját. Az Új Kőmíves Kelemen-ben a vers záró sorát: „addig égjen kezünkben a munka" ismételte egyre fokozódó vitalitással, így nagyobb súlyt kölcsönzött a befejezésnek. A „haj" szócskára közjátékszerű részlet került. A márciusi láz sűrű ütemváltozásaival, sok hajlításával, mixtúra hatásával növelte a zene feszültségét. Homofon jellegű darabjának szinkópás dallama refrénszerűen visszatért. A Hiszek folyondárszerű dallamvezetése jól simul a vers tartalmához. Még kiegészíthetjük az új próbálkozások említését Gaál Jenő Ének című vegyeskarával, mely utóbbi fejlett technikával kidolgozott, de talán formalisztikus megoldású. A munka с vers dallamosítását Gárdonyinak köszönhetjük, mely csaknem végig unisono, csupán a szakaszok végén szélesedett többszólamúvá. Tömegdal jellegű ez, így könynyen vállalhatják bemutatását kezdő énekkarok is. 213