A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Grynaues Tamás: Engi Tüdő Vince – a legenda és a valóság

paraszti egyéniségeknél is megfigyelték, legszebben talán Diószegi Vilmos vázolta a halottlátókról szóló kéziratos tanulmányában (30). Csodákban hivő, hiedelmekben gazdag világukból legérdekesebbek azok az elemek, melyeknek kettős (pogány és keresztény) gyökere-jelentése van. Utalok itt a mágikus 3 és 7 szám mellett a 9 szám nagy jelentőségére (kilencszer kerülik a keresztet, kilencedik napra gyógyult meg, kilenc napig kellett a kórházban lennie, stb.) s ugyanakkor a kilencedek fontos szerepére. A táltos- (forgó)szél pogány gyökerű hiedelmének bibliai párhuzamára: a csodatevő Illés próféta forgószél általi elragadtatására is utalhatunk. A fejaljként használt kődarab (vö. 156. 1.) a bibliai Jákob történetében éppúgy előfordul, mint archaikus ráolvasásokban (,,kűpárna, gyékényágy..."). Ugyanez a kettősség, ambivalencia észlelhető, mikor a táltosszéllel, illetőleg csodálatosan gyors utazásával kapcsolatban adatközlőnk megjegyezte: nem tudja ,,mi vitt bennünköt, szél-é, angyal-él"'. A kedd és péntek (lásd 168. 1.) számos hiedelemben, szokásban szereplő jeles nap — másrészt Szent Antal, Szent Anna napja, ill. Krisztus halálának napjaként is számontartják. A búcsújárások és gyógyítás újholdszombati időpontja is ilyen kettős gyökerűIsmeretes, hogy számos hiedelemben, ráolvasásban szerepel az újhold. Ugyanakkor már ószövetségi vagy még régebbi hagyományokra támaszkodva (...„a ti ünnepeiteken és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket." IV. Móz. 10:10; ... „a ti hónapjaitok kezdetén is áldozzatok az Úrnak", IV. Móz. 28:1

1 ; ...,,fújjatok kürtöt újholdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján", Zsolt. 81 :4, és Kol. 2:16: ,,... senki titeket meg ne ítéljen... ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában.) a középkoron át is élt újhold vasárnapjának különleges jelentősége. A holdsarlón (újholdon) álló középkori Madonna- és barokk Immaculata ábrázolások az Apokalypsis (Jel. 12:1) egy értelmezésén alapuló Mária-kultusz és a holdkultusz összefüggésére utalnak. A barokk időben újhold vasárnapja a török elleni küzdelem révén fokozott hangsúlyt nyert (vö. a monstrancia lunula-ját a török félholddal). A ,,Napbaöltözött Asszony" Mária ábrázolása ,,törökellenes szakrális-mágikus szimbólum lett... az apokalyptikus félholdat egyszersmind a török pogányság szimbólumának is érzik, amelyen azonban a Mária jelképezte kereszténység diadalt fog aratni. Nem csoda tehát, hogy a XV. század folyamán a Napbaöltözött Asszony jelképe hihetetlen gyorsasággal terjedt el, főleg Közép-Európa huszita eretnekséggel fertőzött, török pogánysággal fenyegetett országaiban, elsősorban hazánkban" — írja Bálint Sándor „A Napbaöltözött Asszony с tanulmányában (28/24, 27). Újhold vasárnapja, újhold-péntek mint gyógyító, rontó vagy egyéb célú varázsló művelet időpontja föltűnő módon legkorábban (1635) burgenlandi német községekbeli, majd később (1679től) zömükben nyugatmagyarországi boszorkányperekben fordul elő: jelezve a terjedés irányát, útvonalát (38, 44). Az 1744-es Canonica Visitatio jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy ezidőtájt az újhold vasárnapi szentségkitétel és körmenet a veszprémi egyházmegyében sokhelyt szokásos volt. Sellyei Nagy Ignác, az első székesfehérvári püspök Az Oltári Szentséget szüntelen imádó ájtatos társaság Székes Fehér-Vári püspökségben (Pest, 1780) с könyvében így írt: „Minden Új Hold Vasárnap ki-tett Szentséggel az Oltári Szentségről tartandó Litánián, melly a' kin-levő Plébániákon dél után tartassák, ájtatossan meg-jelennyenek, és ekkor mindnyájan azon szándékbul imádkozzanak, hogy az Úr Isten világosítsa meg az eretnekeket, és tévelygőket, hogy az igaz Hitet megismervén, igazán imádgyák velünk együtt az Oltári Szentséget". Látjuk, hogy a török veszedelem elmúltával, az ellenreformáció idejére a szertartás célzata is megváltozott és 178